Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

SABJÁN Tibor: Kemence és kályha együttese a Nyugat-Dunántúl parasztszobáiban

10. kép. Kemence és kályha együttese egy szlovák lakóház szobájában (Malacka/Malacky), NM F 121.949. után). Összefoglalva a kemence és kályha együttes előfordulására vonatkozó adatainkat azt kell látnunk, hogy a szórványos említések ellenére típusmegoldással van dolgunk akkor is, ha ez a típus az adott területen nem domináns. Előfordulásával elsősorban a történeti Magyarország nyugati peremterületén kell számolni, az utóbbi évszázadban jobbára a vendek és a hiencek lakta falvakban, de korábbi viszonylatban a magyaroknál is. A szórvány adatok arra engednek következtetni, hogy a 18. században az ilyen együttesek alkalmazása gyakoribb lehetett, de a változások tendenciája előbb a kályhák, majd a hagyományos tüzelőberendezések visszaszorulásával a kemencék lebontásához vezetett, így napjainkra csak töredékes információink vannak egykori meglétükről. Ez az oka annak is, hogy történetüket, kialakulásukat - leszámítva most a spekulatív házfejlődési elméleteket - nem ismerjük pontosan. Szembeötlő, hogy a morva, szlovák, hienc, vend és magyar megoldásokban az alapvető hasonlóságokon túl a részletekben is megtalálhatók bizonyos rokon vonások. így például a szögletes kemence szoba közepe felé néző sarkában gyakran kis bemetszést láthatunk, melyet tárolóhelynek használnak (10. kép). Ez a jelenség Morvaországtól egészen a mai Burgenlandig