Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

MAYER Vera: A ház- és udvarformák változása Dél-Burgenlandban a 20.században

horváthásosi Franz Palkowitsch eredetileg Magyarországon dolgozott kovácsként. Mivel akkoriban nem igen akadt munka, és mint kovácssegéd nehezen tudott megélni, 1925-ben Dél-Amerikába vándorolt ki. A 30-as években több más társához hasonlóan visszatért Horváthásosra. Összesen 22-en tértek haza, akik közül néhányan az Amerikában megszerzett pénzből építkeztek. Sok burgenlandi településen figyelhető ez meg, s az ilyen házakat máig „amerikások házának" hívják a helybeliek. A II. világháború után sem sokat változott a gazdasági helyzet Horváthásoson és Pósaszentkatalinban, s ezek a községek, mint az egész burgenlandi térség, a kivándorlástól leginkább sújtott területek közé tartoztak. Ez is magyarázza a régi épületek lebontásával keletkezett üres, beépítetlenül maradó telkek relatív magas számát. A régi vendéglők, iskolák, szatócsboltok és kis műhelyek eltűntek, az infrastruktúra hiánya ma ezeknek a falvaknak egyre nagyobb gondot okoz. 1966-ig Pósaszentkatalinban még működött általános iskola, ma már Németlövőbe (Deutschschützen) kell utazniuk a gyerekeknek. Pósaszentkatalinból sokan Nagyszentmihályra (Grosspetersdorf) költöztek át, miután felhagytak a gazdálkodással. Ennek egyik oka, hogy az agrár ágazat fejlődésével sok paraszt elbizonytalanodott, s nem tudta, mire specializálódjon. A régi polgármester elmondása szerint a háború után a sertésnek nem volt keletje. 1981-ig Pósaszentkatalinban napi 550-600 I tejet vittek a begyűjtőhelyre. 1986-ban már csak négy tejszállító volt, napi 60 I tejjel. 1944 előtt ebben a faluban 72 tenyészmarhát tartottak. A nőstény borjúért akkoriban 10 000-14 000 Schillinget adtak, „mára azonban ennek vége". Pósaszentkatalinban ma már csak 2-3 nagygazda van, 15 ha-ig terjedő szántóval. Egy gazda nem rég hagyott fel a gazdálkodással, miután egyik fia Bécsben, a Philips cégnél dolgozik, a másik a rendőrségnél. 15 marháját egy kereskedőnek adta el. Horváthásoson további problémát jelent a birtokok ma is jellemző szétaprózottsága, minthogy itt nem került sor tagosításra (1987-es állapot) - ez akadálya a korszerű, haszonnal járó talajművelésnek. Az otthon maradottak többsége már csak kiegészítő tevékenységként végez paraszti munkát, s mint kőműves, lakatos, gépész vagy asztalos Bécsben és Felsőőrben dolgozik építkezéseknél, útépítéseknél. Legtöbben hétközben Bécsben laknak, csupán hétvégeken járnak haza. Csak a nők maradnak otthon. Ezen a gazdaságilag hátrányos területen is az ingázók kockaháza (bungaló) váltotta fel az Arthur HABERLANDT által megörökített füstöskonyhás régi boronaházat (Horváthásos 34.sz.).