Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)
MAYER Vera: A ház- és udvarformák változása Dél-Burgenlandban a 20.században
udvaron álló boronafalú épületet. 37 Kutatásai idején Michael Kemper (1902-1969) élt benne feleségével. Michael Kemper gazdálkodott, emellett éjjeliőr volt. Édesapja suszter volt, aki 1924-ben halt meg, a felesége pedig 1930-ban. Kis zsellérgazdasággal rendelkeztek, összesen nem több, mint 3 ha szántóval, melyen gabonát termeltek. A birtokot az apa, Kemper suszter vásárolta. Mindössze két tehenet és csirkéket tartottak. A Kemper házaspárnak 3 gyermeke volt, egyik lányuk Nagyszentmihályra (Grosspetersdorf) ment férjhez. A fiuk Bécsbe költözött, ahol műszerészként helyezkedett el. A második lány 1949-ben Simon úrhoz ment férjhez, megörökölte a házat, s 1965-ben férjével együtt átvette a gazdaságot. Simon az építőiparban dolgozik, mezőgazdasági munkát csak hétvégeken folytat, saját szavaival élve ő amolyan hétvégi paraszt. Simonne vezeti a háztartást, és hétközben a mezőgazdasági munkát is végzi. A birtok a két háború közti időszak óta nem sokat változott, összeházasodásuk után vásárlás révén némileg gyarapodott. A termést értékesítésre szánják, állatuk tyúkokon kívül nincsen, gépállományuk egy traktor és egy kombájn. 1957-ig a régi házban lakott a család, amely - ahogy a soros udvaroknál gyakori - egy első szobából, konyhából, hátsó szobából, éléskamrából, takarmányoskamrából, műhelyből, istállóból és pajtából állt. A régi ház átépítése csak lassan, fokozatosan történt, mivel Simon úr a szomszédság segítsége nélkül, és csak hét végenként foglalkozhatott az építkezéssel. Először a régi pajtát építették teljesen újjá, ahol most disznóól és garázs található. 1957-ben nyújtották be a tervet az új lakóépületre. Először az első szobát és a konyhát bontották le. 1957-ben az első két szoba alatti pincét készítették el, 1960-ban a két elülső szobát. Ezután következett az előszoba, a fürdőszoba, a konyha és az éléskamra. A WC még a házon kívül volt. Az átalakítások alatt a család 8 éven át az egykori takarmányoskamrában lakott. Ezután bontották le a csűr megmaradt részét, s az apa régi suszterműhelyét (ma garázs és fészer van a helyén), s amikor a ház elülső része lakhatóvá vált, a takarmányoskamrát, az istállót és a gabonáskamrát is. 1965-ben építették fel az új, most már keresztben álló pajtát, amely az udvart hátul lezárta. A legkisebb lány aki jelenleg a férjével és egy gyermekével ugyancsak a házban lakik, a tetőtér beépítését tervezi. 2. példa: Horváthásos (Kroatisch-Ehrensdorf) és Pósaszentkatalin (St.Kathrein). A parasztház átalakulása bungalóvá /átmenet a gazdálkodó és mellékfoglalkozást űző életmódról a gazdálkodást mellékfoglalkozásként űző, ingázó építőipari munkás életformájára Németújvár (Güssing) körzetében Arthur HABERLANDT a 30-as években még számos boronaházat örökített meg kémény nélküli füstöskonyhával vagy fakéménynyel, mestergerendás, ácsolt, vagy már boltozott födémmel. 38 A tartomány északi 37. HABERLANDT, Arthur 1935. 120. Abb. 170. 38. HABERLANDT, Arthur 1935. 127-129.
