Cseri Miklós szerk.: A Nyugat-Dunántúl népi építészete - A Velemben, 1995 május 29-31-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Szombathely: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Savaria Múzeum, 1995)

MAYER Vera: A ház- és udvarformák változása Dél-Burgenlandban a 20.században

áttérés az egyes szociális rétegeknél, és területenként is különbözőképpen folyt le. Burgenlandban a legtöbb 19. századi szilárd falazatú ház rendelkezett legalább egy alápincézett helyiséggel. Ez gyakran az utcafronton álló magtár, vagy az első vagy hátsó szoba volt. A pincébe többnyire a belső udvarból vezetett le a lépcső. A pincét élelmiszerkészletek, krumpli, gyümölcs, valamint takarmány és eszközök tárolására használták. Az utcafronton álló szilárdfalú magtárak Dél-Burgenlandban majdnem mindig alápincézettek. Erre a magtárak esetében azért is szükség volt, hogy a földszinten tárolt gabonát jobban védjék a nedvességtől és a kártevőktől, A pincéket itt egészen a föld alá mélyítik, úgy, hogy a pince padlása vagy a pinceboltozat alig néhány centiméterrel emelkedik a járószint fölé. A rekeszes gabonáskamrát a tartomány déli részének zárt udvaraiban gyakran helyezték az utcavonalra, a lakóházzal szembe. Az északi bortermelő területeken viszont, soros udvaroknál, de olyan sorházaknál is, amelyeknek az elülső traktusát végig lakószárnnyá alakították át, a telek hossztengelyében csatlakozik a lakószárnyhoz, az emeleten, Ez alatt az emeleti lakó- és tárolóhelyiség alatt található a gazdasági rendeltetés és munkatér, amely többnyire a pince és a présház. A lakótér feletti bővülés Ebben az esetben a ház vertikális bővülése vagy a padlástér kiépítése, vagy további emeletek építése révén történik. A padlás tárolóhellyé való kiépítése a parasztházaknál A padlás tárolóhellyé való kiépítésére csak a falazott kémények elterjedésével, így elsősorban a szilárd falú építményeknél kerülhetett sor: parasztpolgári lakóházaknál a megmaradt épületállomány alapján legkésőbb a 16-17.század óta, parasztházaknál a 18. század végétől, de intenzívebben csak a 19. században. A gabonatárolás régebbi módját parasztházaknál a vermek, valamint a lakóés gazdasági szárnytól elkülönülten álló gabonáskamrák (Kitting) képviselik.

32 Kisebb gazdaságokban e célra a konyhához csatlakozó gabonáskamra is megfelelt, amely ebben a funkcióban még a 19. század végén és a 20. század elején is fellelhető volt. Az épületegyüttesben elhelyezkedő gabonáskamrának kiépített, többnyire kétszintes tárolópadlása van, amely Felsőőr környékén legtöbbször téglaboltozattal fedett. Az első szoba feletti, oromzattal záruló helyiséget gyakran bolthajtásos padláskamrává képezték ki, amely esetenként pótlólagos hálóhelyiségként vagy 32.A tárolóvermek a régészeti feltárások tanúsága szerint már a neolitikumban ismertek voltak Burgenlandban (Allgemeine Landestopographie des Burgenlandes 111/1. 1981. 17.) 1931-ben a Mattersburgi járásban még 17. századi gabonásvermek voltak találhatók Andauban, Drassburgban és Krensdorfban (LÖGER, Ernst 1931. 105.; PRICKLER, Harald 1981. 695.)