Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

KOTTMAYER Tibor: Század eleji rajzok a Kisalföldről, vázlat Pálos Ede munkásságáról

7. kép. Jellegzetes „zsúfolt" oldal az V. vázlatkönyvből, vági és vadosfai rajzokkal. faragjon, csak úgy lehetséges, hogy ilyen széke vagy rajza volt minta gyanánt. "

17 Nem veszti szem elől a részt szemlélve az egészt, s ha bármely tárgyat ismertet, alapos jegyzetei alapján készítőt, készíttetőt, funkciót és funkcióváltást, eredeti megnevezést is fel tud sorolni. Felismer oly párhuzamokat, amelyek a népi műalkotás létrejöttében általánosak: „Az ornamentika szabályai primitív, de helyes műérzékből fakadnak, mint a verselés szabályai a népdalköltő ajkán. "

18 - írja a járombéfát cifrázó béresről. Nem veszi át feltétel nélkül a Morris és Ruskin tanításából áramló félelmet a gyáripari termékek áradásától, de felismeri a kényszerű „olcsósági elvet", amely a népművészet pusztulását eredményezi. Azonban bízik „a kultúra haladásában, amely majd új forrást nyit egy új népművészetnek".

19 Talán ez tekinthető egyedüli tévedésének. Megemlítendő még, hogy a népművészet leírása kapcsán sok fontos, főleg az építkezéssel, házberendezéssel, használati móddal kapcsolatos adatot is közöl, de folklorisztikai szempontból fontos megállapításai is vannak. 17. PÁLOS Ede 1911. 170. 18. PÁLOS Ede 1911. 164. 19. PÁLOS Ede 1906. 161; 1911. 150.