Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

ASKERCZ Éva: Barokk út menti szobrok Északnyugat-Magyarországon

A lövői pestis emlék latin nyelvű felirata is erről a szándékról és fogadalomról beszél. E felirat pontosan körülírja a fogadalom jelentőségét és tartalmát, amikor azt mondja el, hogy már a szobor felállításának elhatározása is oda vezetett, hogy az Isten megsegítette a híveket és a járványt megszüntette. A megvalósult szobor így válik a lakosság istenfélésének bizonyítékává, melyet a maguk és az utókor számára is kinyilvánítottak általa (8. kép). A szobrok felépítése a következő: hármas tagolású magas pillérszerű talpazaton középütt oszlop magasodik fel, amelyre Mária vagy Szentháromság szobrot állítanak, az oszlop lábazata mellé a pestis-szenteknek is nevezett Szt. Rókust és Szt. Sebestyént állították. Közöttük az oszlop elé helyezve Szt. Rozália fekvő alakja látható, kis sziklabarlangban. Arra nem találtunk eddig kellő magyarázatot, hogy a segítő szentek népes családjából miért pont ezeket választották ki vidékünkön, de szereplésük mindig megfigyelhető, csupán annyi változtatással, hogy néha Rókus vagy Sebestyén helyett Szt. Flóriánt vagy Szt. Vendelt állították. E kompozíciós típus a Sopron környéki falvak mellett a Vulka és a Lajta völgyében is elterjedt.

8 Noha többalakos kompozíciókkal állunk szemben, melyeket mindig körbejárható szabad területeken állítottak fel, szembetűnik, hogy a szobrok egyetlen főnézetre komponáltak. E frontális kiképzést nem magyarázhatjuk pusztán azzal, hogy az utak mentén helyezték el őket, mert megjelenik azokban az esetekben is, amikor kis tereken állnak. Előképek után kutatva arra a megállapításra jutottam, hogy a kompozíciók a Kálváriák mintájára készülhettek, a keresztet oszloppal helyettesítették be, a védőszenteket úgy állították az oszlopok mellé, mint ahogyan a Kálváriák Mária és János alakjai állnak. Valószínű, hogy a frontális kiképzés is ennek az előképnek tudható be. A szobrok mindegyike kőből készült, a környéken Margitbányán és Fertőrákoson található puha mészkőből. Készítőik ugyancsak a környék kőfaragó mesterei lehettek, akik a városok, néha a falvak épületplasztikáit, síremlékeit faragták. Mindezeket természetesen csak stíluskritikai vizsgálat alapján mondhatjuk, hiszen írott források alig vannak a szobrok megrendeléséről, nincsenek számlák, melyekből a mesterek neveire, kilétére fény derülne. Legtöbbször csak a szobrok jól-rosszul megmaradt felirataira támaszkodhatunk, amelyekből a felállítás éve, esetleg az állíttató személy vagy közösség megnevezése derül ki. Az világosan látható, hogy a szobrok építészeti részleteiben, a pillérek, oszlopok, ornamentumok faragásában mestereik jártasabbak voltak, mint az alakok megformálásában. Minden igyekezetük ellenére megtört, aránytalan, kicsavarodott alakokat, eltorzult, barokkos mozdulatokat, a testeket ügyetlenül és mereven követő drapériákat láthatunk szobraikon. Sopronban és környékén a 17. században, Kismartonban, Margitbányán a 18. században működött kőfaragó céh, s így e szobrászati emlékegyüttes az ő tevékenységi körükbe sorolható. 8. CSATKAI Endre-FREY, Dagobert 1932.