Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

TAKÁCS Miklós: Falusi lakóházak és egyéb építmények a Kisalföldön a 10-16. században (Kutatási eredmények és további feladatok.)

írta le elsőként a meneteles, erősen lejtő lejáratú külső kemencét.

126 E sorai felett azonban úgy tűnik, a jelen kutatás egy része átsiklott. így a másodikként felsorolt tiszafüredi párhuzamot feltárója, LASZLOVSZKY József egy olyan, kiégett falú gabonásveremnek minősítette,

127 amelynek lépcsős lejárata is volt. Gondolatmenetét egy hasonló alakú, de csak kis mértékben átégett falú, Hódmezővásárhely-kontraparti objektumra

128 alapozta. Ez utóbbit ugyanis feldolgozója, BÉRES Mária a benne lelt kétféle hamuréteg, gabonamagvak és egy tárolóalkalmatosság elszenesedett maradványai alapján nagy tárolóveremként értelmezte. A tárolóverem meghatározás azonban számomra - legalábbis a kisalföldi példák vonatkozásában - elég valószínűtlennek tűnik. Egyrészt az átégés mértéke, illetve a többször megújított járószintek közti vastag hamurétegek miatt, másrészt pedig a betöltésben lelt, beszakadt kemenceboltozatdarabok miatt. A Kisalföld vonatkozásában az aknakemence időrendje a már eddig ismert példányok alapján is körvonalazható. így igencsak valószínű, hogy az elemzett nagytájon az erősen lejtő aljú külső kemence az Árpád-kor mind a négy évszázadában ismert volt. Ennek látszólag ellentmond, hogy az ilyen objektumok többsége, azaz a három ménfőcsanaki és az egy komjáti 10-11. századból származik, viszont a három Lébény-Bille-dombi aknakemence elég nagy biztonsággal keltezhető a 12-13. századra. A kisalföldi Árpád-kori falufeltárások egyéb telepjelenségeiről szóló részt az ár/co/ckal

129 szeretném zárni. Ezen objektumtípusról tudománytörténeti okok miatt is szólnom kell. A térség egyik első falufeltárásán,

130 az 1953-57 közt folyó Hetény (Chotin, Szlovákia) -sasüllői vagy másik nevén simitósi ásatáson a veremházak és a gödrök közt egy olyan szabályos árokrendszer kerül elő, amelynek egyes tagjai nagyjából négyszög alakú területeket zárnak be. Az ezáltal sugallt rendezett falukép pedig némileg ellentmond MÉRI István általánosan elfogadottá vált felfogásának,

131 amely szerint az Árpád-kori falukép szórt, rendszertelen. Mivel a hetényi feltárás közleményei alapján nem ellenőrizhető, hogy az összes feltárt árok valóban egykorú-e, ezen alaprajzi elrendezés kissé bizonytalannak tűnik. Annyit tehettem csak, hogy a nagytáj többi falufeltárása alapján megvizsgáltam, ilyen szabályosnak tűnő árokrend126. MÉRI István 1952. 60.: „Egy másik külső kemence (?)-fajtát is több helyen találtunk. Hasonló szerkezetű, mint a most megismert szabadban levő nagy kemencék: földbevájták, szájukhoz egy ferdén mélyedő és szélesedő gödör vezet. A különbség az előbbiekhez képest az, hogy ezeknél a kemence szája nem szűkül össze, hanem a gödör egész szélességében nyitott, továbbá hogy alja a gödör lejtőjének folytatásaképpen továbbmélyed lefelé, és végül, hogy helyenként erősen, helyenként viszont alig kiégett alja nincsen kitapasztva, hanem hepehupás felületű. Viszont boltozatuk minden esetben rendkívül erősen átégett. " 127. LASZLOVSZKY József 1991. 331. 128. BÉRES Mária 1987. 29-30., 1. ábra 13. 129. E telepjelenség első, és a mai napig legjobb összefoglalása: MÉRI István 1962. 211-218. 130. HABOVSTIAK, Alojz 1961. 459-462.; "SALKOVSKY, Peter (szerk.) 1989. 122. A feltárás értékeléséhez lásd még: BENKÖ Elek 1980. 5-22. A feltárások során lelt cserépbográcsokat említi: HABOVSTIAK, Alojz 1974. 134. 131. MÉRI István 1952. 56-58.; MÉRI István 1962. 211.