Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

BALÁZS György: Malmok a Kisalföldön

MALMOK A KISALFÖLDÖN BALÁZS GYÖRGY Táji tényezők A Kisalföldet malom-geográfiai szempontból két nagyobb táji típus jellemzi: - a Duna és mellékfolyói által szabdalt, erősen besüllyedt vagy hordalékkúpos, folyóvizekben gazdag vidékek, és az ezt övező - teraszos, magasabb fekvésű, száraz jellegű, helyenként dombos területek (Sokoró, Győri-puszták, Bársonyos) A Duna menti északi és déli közlekedési utak kedveztek az átmenő kereskedelemnek, a középkorban kialakult a városszervezet: a szabad királyi városok (Győr, Sopron, Komárom, Ruszt), a mezőgazdasági árutermelő városok (Pozsony, Mosón, Érsekújvár, Szene, Somorja) és az egykori klasszikus mezővárosok (Óvár, Kapuvár, Csorna, Csepreg, Sellye, Galánta, Dunaszerdahely stb.).

1 A kisalföldi városok népességének ellátása mellett Bécs felvevő piaca is jelentősen hatott a mezőgazdasági termelésre, bár ezt a kedvező értékesítési lehetőséget a második jobbágyság merevebb, kötöttebb rendszere miatt nem tudták kellőképpen kihasználni. A Kisalföld helyzete a 19. század második felétől elkezdett árvízmentesítési munkálatoktól, lecsapolásoktól változott meg igazán. Kedvező helyzetbe került a mezőgazdasági termelés, a szántóföldi növénytermesztés nem vett el jelentős területeket az állattenyésztés takarmánybázisától, az újabb szántók a korábbi lápos, mocsaras, vízjárta helyeken alakultak ki (1. kép). 1. BALÁZS György 1987. 73.