Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

DOMONKOS Ottó: A Kisalföld népi építészetének mesterei (céhes) a 19. század végéig (Vázlat)

elő a legényeknek a mester garasával együtt, tehát már egyedül végezte a mester által vállalt munkát, amiből a mester részét le kellett adnia.

3 A lakatosok készítményeinek élén „Egy aitora való dupla pléhtül hozza tartozandó sarok vasaival, es hevedereivel onozatlan fel szegezisivel 3 F." ' állt. Egyszerűbb változat 2 forintba került.

4

1724-ben a Sopron megyei árszabás a Szent György-naptól Szent Mihály-napig (hosszú nap), illetve a Szent Mihály-naptól Szent György-napig (rövid nap) határozta meg a kőművesek és ácsok bérét, de „A segítőnek lészen hosszú nap; Rövid nap" szintén megállapításra került. Fontos megjegyzés az utolsó tételben: „Ha a gazda észreveszi hogy ollyas tudatlan inast (!) küld a mester annak egy garassal kevesebb lészen".

5 A Mosón megyei 1724-es előírás rendelkezik a hosszú és rövid nap dolgában a férfiakra és az asszonyokra vonatkozóan, ahol utóbbiak mindig 5 dénárral kevesebbet kaptak munkájukért.

6 Sopron megye a /a/catosoknál a „dupla fekete Pléhetül", illetve „Eggyes pléhetül" szabta meg a vasalások árát.

7 E tételek mellett megjelenik az 1812-es megyei limitációban „Egy közönséges két szárnyú ablakra való egész lakatos munka 1 ft. 30 d. Egy közönséges kályhába vagy ablakba való Gátér vasnak el készítése a tsináló vasábul minden fontul 3 den. "

8 Amint láttuk, már a 17. század elején is szokásban volt, hogy a legényt, inast küldte ki a mester a munka elvégzésére. Úgy vélem, hogy nem tévedek, ha ebben már a fusimunka lehetőségét is feltételezem. Erre vall a Mosón megyei Kőbánya kőfaragói számára kiadott 1618-as rendszabály is, miszerint az uraság (a heuligenkreutzi cisztercita apátság, amelyik 1208-tól birtokolta a vidéket) tudta nélkül nem vállalhattak házépítést valamely helységben, de az egyes mesterek számára kijelölt kőbányát sem hagyhatták el. Ebben az időben hat olasz kőfaragó és egy szobrász tevékenykedett a helységben, mindenkor készen az apátság igényeinek kielégítésére.

9 A céhes világban általános tilalom szólt a fuserok, céhbe nem tartozók munkájára vonatkozóan. Ez alatt a tanult legények engedély nélküli munkavállalását is értették. Az 1812-es Sopron megyei árszabás az ácsok és kőművesek, cserepezők, kőfaragók előírt és pontosan meghatározott hosszú (reggeli 5-től esti 7 óráig) napra vonatkozó béreinek megállapítása után külön passzust szentelt az engedély nélkül vállalt munkák tiltásának: „Minthogy a nevezett áts, Kő míves, Tserepező és Kő faragó Mester Legényekre nézve tapasztaltatott, hogy ezek Mesterieknek minden hirek, és tudtok nélkül azokhoz mennek, kik 3. DOMONKOS Ottó 1980. 36. 4. DOMONKOS Ottó 1980. 38. 5. DOMONKOS Ottó 1980. 65. 6. KOLOZSVÁRY Sándor-ÓVÁRI Kelemen 1885-1897. 419. 7. DOMONKOS Ottó I. m. 1980. 69. 8. DOMONKOS Ottó 1980. 94. 9. FURCH, Helmut 1990. 24.