Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

GUDMONNÉ Fülöp Ilona: Népi építészet a Kisalföld északkeleti felén

8. kép. Ház a Tóth utcában, Érsekújvár. 1986. GUDMON Ilona felvétele. Tetőszerkezet, héjazat, födém A Garam mente, Alsó-Nyitra, illetve Vág mente falvaiban századunk eiején gyakori volt az ágasfás-szelemenes tetőszerkezet, bár ennek már csak nagyon kevés tárgyi bizonyítéka maradt fenn.

6 Századunk elejétől fokozatosan az ollólábas tetőszerkezet váltotta fel. A Zsitva mentén csakúgy, mint a Nyitra felsőbb folyásánál, az Érsekújvári járás északi részén fekvő falvakban a szarufás tetőszerkezet volt a legelterjedtebb. A kész falakra ráfektették a sárgerendát (szlovákul: pomúrnica, marpunk), a ház hossztengelyébe pedig a mestergerendát (szlovákul: rost, mesternica). Ezekre keresztbe helyezték el a kötő- vagy keresztgerendákat (szlovákul: puntovica, puntová hrada). A kötőgerenda túlnyúlt a falon és az udvari részen 80-120 cm, a ház mögött 30-40 cm széles csepegőt alkotott. Az ollólábas vagy ollófás tetőszerkezetnél az ollófa a kötőgerendán ült. A szelement - melynek szögletes és „gömbölyű" példányaival is találkoztunk - az ollóba fektették be. Az ollófás szerkezetet gyakran széklábassal kombi6. MJARTAN, Ján 1963. 92.; THAIN János-TICHY Kálmán 1991. 21., 23.