Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

GUDMONNÉ Fülöp Ilona: Népi építészet a Kisalföld északkeleti felén

2. kép. Utcarészlet, Zsitvabesenyő, 1984. GUDMON Ilona felvétele. is. Míg a Garam- és Ipoly mente falvaiban a telkeket általában kerítették, a Nyitra- és Zsitva mentén máig fellelhetők a kerítetlen „hosszúházas" közös telkek. Itt az első kerítések az I. világháború előtti, illetve utáni években jelentek meg, főleg gazdaportákon. A kerített telkeknél az egyes telkeket egymástól sövénykerítés választotta el. Az utcai kerítések és kapuk még az 1920-as években is ezzel a technikával készültek, ezt követően kezdte a sövénykerítést felváltani a deszka-, illetve léckerítés. A kerítés a két szomszédos ház sarkát kötötte össze. A kis- és nagykapura a deszkát többnyire függőlegesen, „hosszába", a kerítésre csaknem kizárólagosan vízszintesen, „széltibe" szögezték. A díszesebb kapuk az I. világháború utáni években jelentek meg. A díszesen faragott kapuoszlopokat, a nagy gonddal kirakott egyszárnyú kis- és kétszárnyú nagykapukat többnyire ácsok készítették (Érsekújvár, Udvard, Kürt). A faragott kapuoszlopok néhány szép példányát THAIN János tusrajzain is megcsodálhatjuk.

4 A ház előtti előkerteket (Nagykér, Tótmegyer) általában ritka léckerítéssel kerítették el. Az Alsó-Garam mente néhány falujában (Kernend, Kőhídgyarmat) gyakoriak a kőből készült, faragott, monogramokkal és évszámokkal ellátott kapubálványok, melyek a múlt század végétől terjedtek el a brhlovcei kőfaragó műhelyek hatása következtében.

5 4. THAIN János-TICHY Kálmán 1991. 55., 57-58., 67-72., 79., 83., 88. 5. STANO, Pavol 1969. 303., 305.