Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)

KECSKÉS Péter: Kisalföldi épületcsoport a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

22. kép. A mosonszentjánosi kápolna eredeti helyén, 1981. (GÁSPÁR Mihály felvétele) A nagytájra azonban a római katolikusok dominanciája volt jellemző. Ennek kifejezésére építettük meg az öt alakos veszkényi kálváriát. A bádoglemezre festett alakok bárdolt tölgyfa kereszteken és oszlopokon nyugszanak. A három mellékalak elhelyezése nem szokványos. Mária és János apostol festett lemezalakja a megfeszített Krisztus jobbján és balján felállított oszlopra került. Bűnbánó Magdolna térdeplő figurája hagyományosan Krisztus lábánál kuporog. A kálvária a 19. század elején készülhetett, hiszen oszlopai már 1860 táján korhadtak voltak. Följegyezték, hogy a falu lakói patrónus püspöküknek panaszkodtak, mondván, a bal lator kidőlt. Zalka János püspök tréfára vette a dolgot, és azt felelte, hogy úgy kell neki, miért nem tért meg. Adott ezért tölgyfát, hogy megjavíthassák a kereszteket. A népi vallásosság egyszerű emlékei közül a leggyorsabban éppen a pléhkrisztusok enyésznek el. Állandó gondoskodást, megújító igyekezetet kíván fönntartásuk. Sok kéz,