Cseri Miklós szerk.: A Kisalföld népi építészete - A Győrött 1993. május 24-25-én megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Győr: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Xantus János Muzeum, 1994)
KECSKÉS Péter: Kisalföldi épületcsoport a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
19. kép. A horvátzsidányi pajta kiviteli tervének részlete. (SUPPAN Gábor rajza) ték a kenyereket. Az volt a rossz, ha valamelyiknek nem kelt meg a tésztája, mert a többi nem tudott tőle sütni. Kisbodakon a Kis utcában álltak ezek a kemencék. Az utolsó ilyen építményeket, a sövényházakkal együtt az 1954-es árvíz mosta el, örökre. A kemencéket összegyúrt sárból, téglaformán kiszabott darabokból építették a térdig érő padkára, hogy könnyebb legyen bevetni. Hátul hagytak egy kis szelelőnyílást, amit sárdugóval tömítettek. A kemence száját sártévővel vagy vaslemezzel takarták el. Kívül-belül több rétegben finoman tapasztották, végül sárga földdel bemeszelték. A kemencéket a férfiak rakták meg, az asszonyok gondozták közösen. A sárga meszelést minden sütés után illett fölfrissíteni. Az időjárástól függően, de tavasszal mindenképpen felújították a tapasztást is. Annak az asszonynak kellett bemászni a kemencébe, a belsejét megtapasztani, akinek legkisebb volt a feneke. Sokat nevettek ezen, a közösködésnek sok öröme is volt. A kemencék előtti gödörbe kaparták ki a hamut. Ezt mosásra és fertőtlenítésre használták. A kemencehasználat joga öröklődött. A fiatal család a szülők jogán tartozott a kemencéhez. A faluba költözőnek csak akkor engedték meg a sütést, ha előbb részt vett a rendbetételben. A tüzelőt közösen hordták össze, akik egy napon sütöttek. A használatért senkitől sem kértek pénzt. Öt-hat évenként a kemencéket újra kellett építeni, ha közben nem volt árvíz. Az újraépítéshez férfit hívtak segítségül, a többi asszony volt, meg gyerek. Az agyag összehordásában mindegyik érintett család segített. Csináltak egy nagy gödröt, »ágyat«, aztán gyúrták és taposták. Amikor a sár készen volt, téglaformára szétszabdalták. Ebből építették a kemencét. Á kemence aljába követ, cserepet és üveget törtek, majd letapasztották, mert így jobban tartotta a meleget. A kemencerakó férfi jutalmul pálinkát kapott." 26 26. GUNDA Béla javaslatára foglalkoztunk a külső kemencékkel. A gyűjtést BÍRÓ Ibolya végezte el (1970).
