Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Tarján Gábor: Fáziskülönbségek a dél-dunántúli népi építkezés 18-19. századi történetében

nul. A török kiűzése után, a 18. század elején a helyzetet súlyosbították a Rákóczi szabadságharc hadi eseményei és az ezt követő rácjárások. A táj azonban nem néptelenedett el teljesen, a lakosság erdőkbe, mocsarakba bujdosva igyekezett átvészelni a háborús időszakot. A 17. század végi adatok szerint a somogyiak „erdőben laknak"

2

, az ormánságiak „lehúzódtak a védettebb Dráva menti mocsarak közé"

3

. Az egykori Buda-Eszék hadiút környéke teljes pusztaság lett, Mohács környékén alig maradt település. Itt pusztult el a kelet-baranyai magyar falvak jó része, a sárközi és a zengőalji csoport az egykori nagyobb tömb szigetszerűen fennmaradt maradványai.

4 Az 1720-as években a helyzet biztonságosabbá vált, a falvak népe előjöhetett rejtekhelyéről, megindulhatott az élet normális rendje. Az emlékezet sokfelé megőrizte a települések korábbi helyét, valamint az átköltözést. A korszak népi építészetének színvonalát jellemezhette az a kétszáz évesnek tartott szőlőhegyi viskó, amelyet ÉBNER Sándor zselici gyűjtőútja alkalmával talált.

5 A kétosztatú ház füstöskonyhából és füsttelenített szobából állt, a helyiségeket külön ajtóval lehetett megközelíteni. Az épület talpas-gerendavázas volt, a falazat sövényfonású és sárral tapasztott. Tetőszerkezete szarufás, kontyos és zsúppal fedett. A füstöskonyhai tüzelőpadkán nyílt tűzhely helyezkedett el, és ide nyílott a szobabeli szemeskályha szája. A konyha eredetileg lepadlásolatlan lehetett, a füst egyenesen a padlásra szállt, vagy a hátsó falon lévő füstlyukon és a konyhaajtón át távozott. A szobában mázatlan szemekből épített kályha állt, amelyet 30 cm magas padkára építettek. A népi építkezés kutatás korai tipológiája szerint e ház képviselte a déli magyar ház egyik őstípusát.

6 Hasonló épületek voltak a Sárközben

7 és az Ormánságban

8 is. Ez a háztípus sok vonásában megegyezik a 15-16. századi alföldi ásatási leletekkel,

9 feltehető, hogy korábban nagyobb területek népi építészetére volt jellemző. 18. századi adatok arról tanúskodnak, hogy Somogyban is gyakori volt a fenti háztípus, a század második felében már a szoba-konyha-kamrás sem számított ritkaságnak.

10 Egyetlen adat képviselte a primitívebb formát, amely kanászház volt és „füstös ház"-ból, valamint kamrából állt. KNÉZY Judit szerint ez a füstösház a késő középkori háztípus fejlődésben visszavetett változatának tekinthető, amely a hódoltságkor alatt elpusztult etei házleletíel mutat rokonságot.

11 A Sárköz területén talált épület egyetlen lakóhelyiségében bögreszemekből rakott kályha állt és a füstelvezetést még nem oldották meg. 2. KOVÁTS 1969. 10. 3. ZENTAI János 1979. 24. 4. ZENTAI János 1979. 31. 5. ÉBNER Sándor 1931. 91. 6. BÁTKY Zsigmond é.n. 162. 7. CSALOGOVITS József 1935. 39. 8. KISS Géza 1937. 26. 9. PAPP László 1931. 10. KNÉZY Judit 1972. 521. 11. CSALOGOVITS József 1937. 321-323.