Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Hoffmann Tamás: "Felnémet ház" - "pannon ház" és vidéke

6. kép. Fatalpas ház. Ormánság, Baranya m., Dr. Ebner Sándor; MNEAF 290911 az okok itt is egyrészt a tartósabb és jobb statikájú épületszerkezetek megalkotásának reményével, másrészt a faanyaggal való takarékoskodás célszerű lépéseivel voltak kapcsoltosak. Természetesen ezekben a lakóházakban sem felejtették el a régi építmények fűtésmódjának és főzéstechnikájának hagyományait. Alkalmasint itt is sok sárkemencét tapasztottak, ám ezeknek formája valószínűleg félgömb lehetett. (Meglehet, hogy a kemence nyelvünkben a négyszögletes fűtőalkalmatosságot jelenti eredetileg, amit talán sokhelyütt kőből raktak azok, akik a kontinens keleti felén, másrészt az Alpokban és északra szokásos fürdőházakban, szárító épületekben és néhol lakóházakban is felépítették a szögletes kemencét, ezzel szemben a sárból tapasztott félgömb alakú fűtőalkalmatosság volt a pest, a pécs - szláv nevén, ahogyan ezt helyneveinkben és a pecsenye szavunkban, a sült húst hívjuk így mindmáig, meg is maradt.) Számomra valószínűnek tűnik, hogy két, majd háromosztatú mezővárosi és falusi talpasházak a középkor végén szépszámmal épültek a Drávától északra és minden bizonnyal délre a horvátok, illetve a magyarok lakta erdős tájakon. Alighanem ezekben a lakóházakban félgömb kemencéket vagy szemeskályhákat építettek. A kályhatöredékeket számbavéve a 15-16. századi vidék lakáskultúrájának változásait kell meghatározni.

6 Ezzel a fűtésmóddal végül is szobát építettek a házba, vagyis egy lepadlásolt helyiséget, amolyan dobozt, ahol az égéstermékek nem szennyezték a ház lakóit. A főzés kiszorult 6. BALASSA M. Iván 1980. 79-147.