Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Hoffmann Tamás: "Felnémet ház" - "pannon ház" és vidéke

lyett még mindig feltevésekkel kell beérnünk.

2 Csak erre jogosítanak fel azok a kutatások is, amelyek a Műemléki Felügyelőség, a Néprajzi Múzeum, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum által szorgalmazott népi építészettörténeti kataszterrel kapcsolatosak, vagy azok, amelyeket számosan kutatóink közül és a múzeumok saját szorgalomból, illetve funkcionális adottságok folytán végeztek el.

3 Hiányoznak ugyanis a régészeti ásatások; elsősorban a 14-17. század közötti korszak feltáratlan, és hiányzanak az épületanyagokkal kapcsolatos modern vizsgálatok is (így mindenekelőtt a dendokronológiai módszer alkalmazása), ami megbízható kronológiájú adatsorokhoz segítené az építészettörténeti vizsgálatokat. Ezeknek az információknak hiányában tehát még mindig be kell érni azzal, hogy jobb vagy rosszabb munkahipotéziseket állítunk fel, ami a probléma lényegének megítélését illetően semmiféle érdemi változást nem jelent BÁTKY vagy akár HERMAN és JANKÓ munkamódszereihez képest.

4 Mindenesetre el kell fogadni kiindulópontként azt a tényt a Dél-Dunántúlon is, hogy ez az övezet is beletartozott a korai középkorban a veremházak lakáskultúrájába. Mint tudjuk, ez a zóna beterítette a Kárpát-medencét, a Duna alsó, középső folyásának sík tereit, a Fekete-tengertől északra húzódó tartományokat, Ukrajnát, Lengyelország területét, az Elba-menti szlávok hazáját, azaz a közelmúltban NDK-nak nevezett ország övezetét, sőt mind a Német Síkságon, mind attól délre az Atlanti- és Közép-Európában (egészen Svájcot is magába foglalva) átcsapott nyugat felé, ahol elsősorban a szegényebb agrárnépesség otthona volt a 12-13. századot megelőző időkben. Főként nyílt tűzhelyen és délkeleten, néhol sárból tapasztott félgömb alakú kemencékben főztek, sütöttek és fűtöttek a veremházakban.

5 Alighanem valószínű, hogy a Kárpát-medencében ezeknek az építményeknek a szomszédságában vagy más településeken voltak gerendából ácsolt lakóházak is. Egynémelyiküket szét is tudták könnyűszerrel szedni, amint a korai középkor hatalmaskodásait megörökítő periratokban olvashatjuk. Voltak továbbá sátrak is, alkalmasint/'t//tá/(, amelyeknek állítását a középkor során idetelepülő újabb nomád törzsek lakáskultúrájához sorolhatjuk. A jurtákat egészen a középkor végéig lakták. Kelet-Közép-Európa nagy részén a 13. századtól kezdve elhagyták a veremházakat a parasztok és falakra rakott, tetővel borított házakba költöztek. Ezzel egyidőben a Kárpát-medencében is terjedt a német-jogú, majd magyar jobbágyok telepítése új falvakba. Többnyire úti falvak vagy erdőtelkes falvak 2. GUNDA Béla 1935. 172-187.; GUNDA Béla 1936. 183-210.; VAJKAI Aurél 1948. 18-21.; VARGHA László 1955. 32.; TÁLASI István 1954a. 73-94. és 94-98.; TÁLASI István 1954b. 290-299. és 373-384.; BARABÁS Jenő 1969. 333-346.; BARABÁS Jenő 1970. 277-287.; BARABÁS Jenő-GILLYÉN Nándor 1987. 170. 3. KNÉZY Judit 1972. 518-531.; KNÉZY Judit 1973. 209-277.; KNÉZY Judit 1974. 48-66.; MIKE György 1975. 90-99.; KÜCSÁN József 1979. 307-335.; ZENTAI Tünde 1980. 79109.; ZENTAI Tünde 1989.a. 7-26.; ZENTAI Tünde 1989b. 1-18.; ZENTAI Tünde 1990. 67-102. 4. SCHIER, Bruno 1932. 10-25.; BÁTKY Zsigmond 1934. 17-26.; SCHEPERS, Josef 1973a.; BEDAL, Konrád 1978a. 120-127.; Kulturverflechtungen, 1982.; BEDAL, Konrád 1980. 127136. 5. BAUMGARTEN, Karl 1980.; DONÁT, Peter 1980.; BALASSA M. Iván 1985.