Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Balassa M. Iván: A magyar népi építkezés terminológiájának vizsgálata

A Magyar Néprajzi Atlasz térképeit kiegészítik a Magyar Nyelv Atlasz lapjai. Ezek közül itt mindössze egyre hivatkozom, arra, amelyik a mennyezet és a tető közötti tér megnevezéseit

31 veszi számba. A pallás és alakváltozata mellett a Dunántúl nyugati felében a hé, hí stb. megnevezés használatos. Az összefüggő elterjedésterületet a Marcali-hát és a Nagy-berek elvágja a külső-somogyi előfordulás foltjától. Az eddigiek alapján megállapítható, hogy a tetőre vonatkozó terminusok eléggé határozottan kirajzolnak egy nyugati megnevezésegyüttest. A koszorú - rag - hé, hí együttes előfordulása nagyjából egybevág a BARABÁS Jenő által közép- és délnyugat-dunántúlinak nevezett házterülettel.

32 Nem ilyen egyértelmű a helyzet a drávai házterülettel - legalábbis az itt leszűrhető tanulságok alapján. A Dunántúl ezen délkeleti részén ugyanis negatív és pozitív elemekből alakul ki egy elterjedés-terület. A pozitív a varró, voró-gerenda. A negatív, hogy ott, ahol ez a megnevezés ismert, már nem használatos a fi-, fű-, fő-gerenda, hanem a kötő-, kötés-, illetve a keresztgerenda járja. Mindezek egy szélesebb szarufa elterjedésterületen helyezkednek el. Azaz a tető terminusainak együttese inkább egy délnyugat-dunántúli kistájat rajzol ki. Minden bizonnyal eredménnyel kecsegtető további részletvizsgálatok lehetőségét veti fel az a jelenség, hogy Belső- és Külső-Somogy között a Marcali-hát, de még inkább a Nagy-berek valamiféle határt alkot, egyes megnevezések elterjedése itt megszakad, hogy azután Külső-Somogyban újra visszatérjen. Mindez így sovány eredménynek tűnik, de azonnal megváltozik a helyzet, ha a tapasztaltakat összevetjük magával a szerkezettel. Mert ebből

33 kiderül, hogy ahol a kizárólagos szelemenes tetőnél a szelement kizárólag ollóláb tartja, ott a mennyezetgerenda neve kötő-, kötés- stb. gerenda. Az ollóláb és az ágas együttes előfordulásának területén jobbára a keresztgerenda járja. A fi-, fű-, főgerendánál nincs ollólábas-szelemenes, csak szarufás tetőszerkezet, a fiókgerenda az ágasfás-szelemenes dominanciájú vidékeket jellemzi. Dél-Dunántúlon a szarufás tetőszerkezet a szarufa megnevezéssel jár együtt. A kisalföldi födélfa is többé-kevésbé egybevág az ágasos, vagy az ágast is használó vidékkel. Figyelemreméltó, hogy a Balatontól északra, ahol a szelement a fal tartja, a terminusok is elkülönülnek a Nyugat-Dunántúltól, mindössze a kötőgerenda mutat egyezést, egyébként itt is szarufa, illetve födélfa, valamint sárgerenda van. így és ezzel lesz teljes a kép, azaz, ha a terminusok, terminusegyüttesek vizsgálatát nem szakítjuk el az általuk jelölt jelenségektől. A rendelkezésre álló források miatt most csak az épület egy összefüggő részének közel sem teljes terminusegyüttesével foglalkoztam. A messzebb vezető következtetések levonásához más megnevezések hasonló vizsgálata is elengedhetetlen, de a példa - remélem - még így is alkalmas volt az ilyen jellegű vizsgálatoktól várható eredmények szemléltetésére. 31. MNYA 199. 32. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 167. kk. 33. Ld. MNA 228.