Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)
Balassa M. Iván: A magyar népi építkezés terminológiájának vizsgálata
egyszer „még egyszer" címmel újra visszatérve ugyanarra a megnevezésre. 2 Ide kívánkozik egy megjegyzés, az, hogy BÁTKY Zsigmond terminológiai vizsgálatai eredményeit összegző jellegű munkáiban alig hasznosította. Ennek elsőrendűen időrendi oka van, hiszen a két alapművet - A magyar ház eredetéhez 3 és a Magyar tűzhelyek és háztípusok 4 - a terminológiai jellegű cikkek közül mindössze a már korábban említett és az 1930-ban napvilágot látott Akna és ablak előzte meg. Igazságtalanok lennénk, ha legalább Cs. SEBESTYÉN Károly ilyen irányú tevékenységéről nem emlékeznénk meg, annál is inkább, mert időben is megelőzte BÁTKY Zsigmondot 5 , sőt a nyelvész HORGER Antallal közösen írt cikkére 6 válaszul írta első ilyen jellegű munkáját. A magyar ház ősi magyar műszavai című cikkében 7 nemcsak az egyes terminusokat, hanem az egész lakóépület megnevezéseit vizsgálja. Napjainkig folyamatosan tapasztaljuk, hogy egy-egy megnevezés felkeltette a kutatók figyelmét, de a népi építkezés terminológiájának átfogó szemrevétele nem történt meg. A kisebb-nagyobb tájak építészetét összefoglaló munkák - kevés kivétellel - a megnevezéseket másodlagosan kezelik, sokszor még azt is nehéz megállapítani, hogy egy tanulmányban mi a terminus, a szerző szerint mely megnevezés számít köznyelvinek, esetleg szak-terminusnak. A néprajzi munkák mellett a nyelvészet, a nyelvjárástudomány szolgáltathatna adatokat az ilyen jellegű kutatásokhoz. Itt azonban fordítva jelentkezik a nehézség, a gyűjtők a népi építészet terén nem rendelkeznek technikai ismeretekkel, így az adatok sokszor nehezen értelmezhetők. Elég itt a Magyar Nyelv Atlasz némely lapjára utalni. 8 Pedig - gondolom - nem szorul különösebb bizonyításra, hogy a terminusok tanulmányozása mennyi tanulsággal járhat. A magyar népi építkezés legkorábbi időszakára szinte csak ez a forrás áll rendelkezésünkre. De később is a kapcsolatokat, az alakulásmenetet stb. jobban érthetjük segítségükkel, vagy éppen e forráscsoport világíthat meg nem teljesen tisztázott jelenségeket. A terminológiai vizsgálatok hagyományos, mondhatni megszokott útja az egyes megnevezések vizsgálata. Mindenekelőtt az egyes terminusok etimológiája szolgálhat tanulságokkal. Ez az a terület, ahol eddig a legtöbb történt, hiszen az, hogy egy megnevezés a finnugor alapszókészletbe tartozik, vagy a Honfoglalás előtt, esetleg 2. Pl. BÁTKY Zsigmond 1930b. 45-48.; BÁTKY Zsigmond 1930f. 150-153.; BÁTKY Zsigmond1931a. 31-34.; BÁTKY Zsigmond 1931b. 34-37.; BÁTKY Zsigmond 1931c. 76-79.; BÁTKY Zsigmond 1931d. 80-81.; BÁTKY Zsigmond 1931e. 81-83.; BÁTKY Zsigmond 1931 f. 124-128.; BÁTKY Zsigmond 1932. 28-33.; BÁTKY Zsigmond 1933. 88-89.; BÁTKY Zsigmond 1934. 53-56.; BÁTKY Zsigmond 1937. 340-345. 3. BÁTKY Zsigmond 1930d. 65-83. 4. BÁTKY Zsigmond 1930e. 113-137. 5. Ld. Cs. SEBESTYÉN Károly 1924. 34. kk. 6. Cs. SEBESTYÉN Károly-HORGER Antal 1926. 317. kk. 7. Cs. SEBESTYÉN Károly 1941. 24. kk. 8. Ld. BALASSA Iván 1971. 437-440. kritikai észrevételeit