Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Zarko Spanicek: Az otoki szárazmalom Vinkovác mellett

9. kép. "Malomkerék", "kisorsó" és a "malomágy" ez volt egyben a legnagyobb előnye is. Ebben a szárazmalomban az I. világháborúig csak két család őröltette a kenyérgabonát. Őrléskor nem választották szét a korpát a liszttől, így azt otthon végezték el szitálással. A hat otoki szárazmalomból csak egyben, a Franjkov-malomban volt búzakamra, "cilinder", tehát szitával ellátott, külön szekrény a korpa és a liszt szétválasztásához. Amikor a Franjkov-malomban kenyérgabonát őröltek, négy lovat kellett befogni. Ilyenfajta őrlés nem sok helyen történt, és a II. világháborúig a kenyérgabonát kizárólag az otoki gőzmalomban őrölték. A szárazmalom működési módját tekintve hasonlít a vidék más malmainak szerkezeti, kivitelezési formáira, de hely hiányában itt ezeket csupán néhány megjegyzésben ismertetjük. Az otoki szárazmalmok mind közösségi létesítmények voltak, azaz társtulajdonban működtek. A Tomasevic-malomnak először 17 társtulajdonosa volt, az úgynevezett "ketusá"-k, akik összesen 132 joggal bírtak. A jogok a társtulajdoni részesedést szabályozták, de azok örökölhetek és eladhatók is voltak. Később a nagycsalád intézményének feloszlásával, megoszlottak a jogok is, így a "ketusá"-k száma is megnövekedett. A társtulajdonosokat 9 "ütemezési rendbe" osztották. Mindegyik rend tagjának 24 óra őrlési időt biztosítottak. A "jog" és "óra" kifejezéseket azonos értelemben használták. A "jog" fogalmával azonban leginkább a telektulajdont jelölték, míg az "óra", "órák" szavakat az őrlésben való részvételre és a malom fenntartásának