Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

L. Szabó Tünde: Szőlőhegyi pincék, présházak a Balaton déli partján

26. kép. Tüttösi Ferenc pincéje. rány és koromréteg rakódott le. A múlt században már úgynevezett szabadkéményes változatok épültek, ezeknél is nyitott a tűztér, de a füst már a kéményen át távozott. Jellegzetes a kémények megformálása, úgynevezett "galléros" kialakítása. A présházból nyíló lakókamrán már kisméretű ablak volt, gyakran fatáblával ellátva. Berendezése a keményfa asztal és sarokpad az ajtóval szemben az ablak előtt, és az északi fal melletti agy. A présházzal közös fal mellett a szemeskályha, vagy később a rakott tűzhely helyezkedett el. Gyakoriak a falban kiépített polcos tárolófülkék. A lakókamra mindig padlásolt, a mestergerendán almát, háziszappant, evőeszközöket tároltak. A falakon több helyen a lakóházból már kiszorult nyomatok között a tükör szinte mindenhol megtalálható. Rendkívül érdekes megfigyelni az épületek külsejét is. Az eresz alatt szárad a lopótök, a paprika, hagymafüzér, és mivel halászfalvakról van szó, gyakran találkozunk napon száradt keszeg-füzérekkel is. Az ablakfülkékben a borkődarabokat helyezték el. Az idős emberek mesélik, hogy azért, mert valamikor ezeket felvásárolták és ebből készítették a borkősavat. Más adatközlő szerint a borkő formájából következtettek a termés mennyiségére, minőségére. Az eresz alatt a falon több helyen a létrát akasztották fel. Az eresz alatt V-alakú, deszkából készült esőcsatorna volt, amelyből a víz a sarkokon elhelyezett fahordókba, ma sok helyen betongyűrűkbe folyik. A hordókban lévő vizet nemcsak locsolásra, hanem tűzoltásra is használták.