Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)
L. Szabó Tünde: Szőlőhegyi pincék, présházak a Balaton déli partján
12. kép. Lejtős terepen a pince részben földbesüllyesztett. A szőlőtermelés már az Árpád-korban ismert és elterjedt volt. A „Balaton mellék" nevével már ekkor találkozhatunk; pl. a veszprémi püspöknek a 11. században jelentős szőlői voltak e tájon. Az egyház mellett minden jelentős főúri család rendelkezett szőlőbirtokkal, ezekről a korabeli oklevelek számos említést is tesznek. A törökök ittléte rányomta bélyegét a szőlőtermesztésre is, de az 1695. évi összeírás már több bortermeléséről híres települést említ. Ekkor Balatonberénynek 55 kapás szőlője volt. 1715-ben Balatonberényben 13 a szőlőművelő jobbágyok száma, 53 kapás szőlővel. Balatonkeresztúron 18 jobbágy művel 18 kapás szőlőt. Ezidőben Somogy megye szőlőterülete összesen 4132 hektár volt. REÖTHY Ferenc a dél-balatoni borvidék elmélyült ismerője feldolgozta a szőlőművelés teljes történetét. Az ő adataiból tudjuk többek között azt, hogy Berényben a 18. század elején egy liter bor 1,5 forint volt, míg Keresztúron literjét 1 forintért mérték. (Megjegyzendő, hogy a megyében a legdrágább bor ekkor 2 forint literenként.) A szőlőtermelés fejlődését különösen fellendítette a szőlődézsma eltörlése a 19. század közepén. A virágzó és nagykiterjedésű szőlőkultúrát az 1870-es évek végén megjelenő filoxéra szinte teljesen elpusztította. A Balaton déli partján 11 községben közel 900 hold szőlő pusztult el, így többek között Berényben 17 hold. A filoxérapusztítás után azonban újra virágzásnak indult és jelentősen fellendült a szőlőtelepítés. Somogy megye földesurai ezidőben 300-400 hold szőlővel rendelkeztek.
