Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

L. Szabó Tünde: Szőlőhegyi pincék, présházak a Balaton déli partján

SZŐLŐHEGYI PINCÉK, PRÉSHÁZAK A BALATON DÉLI PARTJÁN L. SZABÓ TÜNDE Somogyban szinte minden településhez tartozik „szőlőhegy". A tájat a lankás domboldalak, hatalmas erdőségek, és a völgyekben meghúzódó falvak jellemzik. Előfordul, hogy a „szőlőhegy" maga sík területen lévő zártkertet jelöl, mégis „hegy"-nek nevezik. A 18. századi térképeken jól nyomonkövethetőek a települések és a hozzájuk tartozó zártkertek. A Balaton déli partján ekkor még szinte minden faluhoz tartozott szőlőhegy, a növekvő települések azonban néhol összeépültek a zártkertekkel, mint például Fonyódon. A déli part legjellegzetesebb, legkarakteresebb zártkertje a több hektár kitejedésű, Balatonkeresztúr és Balatonberény települések között elterülő, összefüggő egységet képező szőlőhegy. Jellegzetes szövedékét jól mutatja a melléket 18. századi térképmásolat, a pincék laza telepítését az 1929-ben készült kataszteri térkép. Somogyban a települések és zártkertek a valamikori erdőrengetegben a legtöbb helyen erdőírtások révén jöttek létre, ennek emlékét még ma is nevükben őrzik. Pl. Somogybükkösd, Somogyhárságy, Somogymeggyes, Bőszénfa, vagy a zártkertekben az Öregbokros, Bokrosi hegy, Kertre dűlő, Szilfás stb. ma is élő elnevezések. A berényi-keresztúri zártkert terület-egységeinek ma is használatos nevei többek között Országúti dűlő, Kertre dűlő, Koldus telek, Derékhegy, Öregbokros, Bokrosi hegy vagy Alsó hegy, Vízálló és a pálinkafőzőről ismert Ángyán-domb. Ma a szőlőhegy összesen 344 hektár kiterjedésű, a határvonalként egy földút kanyarog. Két végén élőfából valamikor „hegy-kapu" volt. Mielőtt a több, mint 200 nádfedeles épületből álló berényi-keresztúri hegyet részletesen vizsgálnánk, érdemes a dél-balatoni borvidékről általános képet adni.