Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Sabján Tibor: Középkori elemek népi cserépkályháinkon

állították össze. Egy ilyen csempe elkészítésében sűrűsödtek azok a műveletek, melyek később a különböző típusú cserépkályhák készítési technológiájává váltak. Például a 20. században egyeduralkodó gipszsablonos csempegyártás egyik jellegzetes művelete volt, hogy a friss agyagot nedves ruhával leterítve dörzsölték bele a sablonba. A reneszánsz kályhacsempék hátulján megfigyelhető textillenyomatokból tudjuk, hogy ez az eljárás is több évszázados múltra vezethető vissza.

31 Népi cserépkályháink újabb elemei Nem lenne teljes az áttekintésünk, ha nem említenénk meg azokat az elemeket, esetleg teljes kályhatípusokat, melyek a fejlődés újabb szakaszában alakultak ki vagy terjedtek el. Újkori fejlődés eredményeképpen kerültek a csempéből készített párkányok és kályhavállak népi szemeskályháinkra. A késő középkori kályhákon még nem szerepelnek ezek az elemek, helyettük sárból készült párkányokat alkalmaznak, melyeknek homlokalapjára a sarokcsempék éléhez hasonló kötélmintás díszítést nyomkodtak.

32 Újabb fejlemény paraszti kályháinkon az egy darabból álló korongolt kupola is. Ettől a csempés megoldástól eltekintve a szemeskályháknak nem volt kupolájuk, pedig a korai időkből több olyan adatunk is van, amely a kupola szélesebb körű elterjedését bizonyítja az udvari és a falusi kályhákon egyaránt.

33 Már utaltunk rá, hogy a tál alakú kályhaszemek peremezése újabb gyakorlat eredménye. A 17. században kezdődő eljárás a 18. század folyamán válik általánossá olyannyira, hogy a recens kályhacsempék kivétel nélkül visszahajtott peremmel készültek.

34 Bár a 15. század második feléből ismerünk olyan tál alakú csempéket, melyek pereme kiszélesedik, ezeket nem tekinthetjük a későbbi folyamatok kezdeteinek.

35 Nem szóltunk még népi szemeskályháink díszítéséről és motívumairól, melyek maradványaikban őrzik ugyan a korábbi századok hatásait, de alapvetően a népművészet ízlésvilága és a népi fazekasok technikai tudása szerint alakultak. A felületi jellegű díszítményeket a mázazással alakítják ki, így ezek nem kapcsolódhatnak a korábbi időszakok gyakorlatához, a domborműves ornamentika viszont a népművészet szerves egészéhez sorolható, a népi kerámia, a fafaragások és a textilmunkák motívumkincse áll hozzá legközelebb.

36 31. A városi kályhás munkájáról megjelenés alatt áll SABJÁN Tibor: Adatok a kályhásmesterségről II. (Fruhmann Antal, Győr) című munkája, melyet az ARRABONA tesz közzé. 32. ILON Gábor-SABJÁN Tibor 1989. 62-63. 33. ILON Gábor-SABJÁN Tibor 1989. 93.; 107. 31. jegyzet. 34. 17. századi példák: KOZÁK Károly 1972. 281. 29.; 282. 30.; 283. 31.; 284. 32.; 285. 34.; 286. 35. 35. Példul: HOLL Imre 1987. 171. 7.; 173. 9. 36. Lásd 25. jegyzetpontot!