Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)
Sabján Tibor: Középkori elemek népi cserépkályháinkon
egymás mellé rakott csempéik pedig összefüggő koszorút alkotnak. A liliomos pártákhoz hasonlóakat a recens emlékanyagban is találunk. A tornyos felépítésű, domborműves párták a reneszánsz kályhákon jelennek meg a 16. század közepe táján. Díszítményeik között csavarodott testű delfinek, sellők és angyalok szerepelnek. Magyarországon a késő reneszánsz kályhák oromzatát szegélyezik hasonló csempék. A Balaton-felvidéken és a Kisalföldön gyakoriak voltak a delfinekkel díszített zöldmázas párták, melyek 17. századi kétfejű sasos csempékkel szerepeltek együtt. 24 Ezekből ritmikusan tagolt pártázatokat lehetett építeni, melyek a hasonló paraszti változatok közvetlen előzményeinek tekinthetők. A paraszti pártákon mind a delfinek, mind a kétfejű sasos motívumok maradványai kimutathatók. 25 Nehezebb kérdés a gótikus jellegű, koszorú alakú pártázatok és a formailag rendkívül hasonló paraszti párhuzamok közötti kapcsolatok kimutatása. Nincsenek olyan adataink, melyek azt bizonyítják, hogy ilyen típusú csempék a 17. és a 18. században is használatban voltak, ezért a közvetlen kapcsolat jelenlegi ismereteink szerint nem mutatható ki, bár a formai hasonlóságok elgondolkodtatok. Késő középkori eredetűnek kell tartanunk a kályha lakóházon belüli elhelyezését is. A kályha használata az esetek többségében a kívülfűtős rendszerrel kapcsolódott össze, amely évszázadokon keresztül ugyanazt az elhelyezési gyakorlatot követelte meg. 26 A kályha alsó része a konyhai falhoz csatlakozott, míg felső része attól független volt. A kályha és az épület hátsó fala között rendesen egy keskenyebb zugot hagytak, melyet hálóhelynek használtak. Különösen jól megfigyelhető ez az alföldi faluásatások során feltárt parasztházakban. A szentkirályi ásatás két lakóházában is felszínre kerültek olyan sárból készült magasítások, melyek arra utalnak, hogy a kuckóban hálóhelyet alakítottak ki. 27 Már egy korábbi tanulmányunkban utaltunk rá, hogy a kuckó a késő középkor óta ismert eleme a paraszti lakáskultúrának, alapvetően a kívülfűtős tüzelőberendezésekhez köthető sajátosság. 28 A kályha és a fal közötti helynek fontos szerepe volt a felnémet lakáskultúrában is, ahol a „pokol" jelentésű Hei, Hell, Holl, Hölle terminológia kapcsolódott hozzá. 29 Népi cserépkályháink középkori elemeit vizsgálva nem hagyhatjuk figyelmen kívül magát a mesterséget, hiszen konkrét ismeretek nélkül is feltételezhető lenne, hogy a csempék előállításának folyamata is őriz középkori eljárá24. Ilyen párták ismertek Sümegről, Nagyvázsonyból és Győrből is. (KOZÁK Károly 1963. 239240.) A győri töredék publikálatlan. 25. A motívumokról és kapcsolataikról megjelenés alatt áll a szerző egy tanulmánya: SABJÁN Tibor: Népi cserépkályháink esztétikai vizsgálata. Ház és ember 7. kötet.(elhangzott a békési VII. Országos Népi Építészeti Tanácskozáson 1990. szeptemberében). 26. Kivételként említhető a sarvalyi ásatás 17. házának kályhája, amelynek elhelyezése egyedi vonásokat mutat. (HOLL Imre-PARÁDI Nándor 1982. 107.) 27. PÁLÓCZI HORVÁTH András 1989. 91 -97.; a másik adat a még publikálatlan 29. számú ház tüzelőire vonatkozik. A hivatkozási lehetőségért PÁLÓCZI HORVÁTH Andrásnak tartozom köszönettel. 28. SABJÁN Tibor 1989. 214. 29. GEBHARD, Torsten 1983. 27.; BAUR-HEINHOLD, Margarete 1980. 12.
