Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Sabján Tibor: Középkori elemek népi cserépkályháinkon

7. kép. Egy késő középkori szemeskályha (Külsővat) és egy recens szemeskályha (Szarvaskend) összehasonlítása. „A kályha széles padja fölött egy sor négyszögletes lapcsempe volt, és e fölött a fehér agyagba ágyazva a kerek kályhaszemek gömbölyödő hasukkal, melyekben visszatükröződött a szobai ablakok fénye."

20 A cserépkályhák építéséhez használt sarokcsempék fontos statikai feladatokat láttak el. Biztosították a sarkok merevségét és az egymás fölé kerülő csempék fél egységnyi eltolódását, melyet kötésbe rakásnak hívunk. A fentiek betartására két elvi sarokcsempe megoldás alakult ki a középkor folyamán. Az egyiknél szimmetrikus sarokcsempéket alkalmaztak, az egyik sorban két egész, a másikban két fél csempéből alakítva ki a sarkokat. A másik megoldásnál egy egész és egy fél elemből összeállított aszimmetrikus sarokcsempét használtak. Ez az utóbbi elv érvényesült a tál alakú csempék sarkainak a készítésénél is. A gyakorlatban ezt úgy tudták megoldani, hogy az egész csempe a többivel teljesen megegyező tál volt, de a hozzáragasztott fél elem már más eljárással készült: általában egy korongolt vályús darab, vagy egy sablonba nyomott agyaglap volt. Ez utóbbi megoldás került túlsúlyba a Dunántúl középső és nyugati részén, ezt alkalmazták az "oroszlános kör" készítői is, és ez a megoldás terjedt el a paraszti szemeskályhákon is. Azt is megfigyelhettük, hogy nemcsak az elv, de a készítés módja is középkori gyakorlatot őriz.

21 Népi cserépkályháink tanulmányozásakor kétféle pártázatot figyelhetünk meg. Az egyiket lapos csempékből építik, a kész pártázat összefüggő zárt 20. VILLÁNYI Péter fordítása. 21. ILON Gábor-SABJÁN Tibor 1989. 84.; SABJÁN Tibor 1987. 139.