Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Sabján Tibor: Középkori elemek népi cserépkályháinkon

6. kép. Késő középkori parasztház részlete az alföldi Szentkirályról (PÁLÓCZI HORVÁTH András 1989 után). már ilyen kályhákkal fűthették, hiszen a különböző helyeken nyitott szelvényekből nagy mennyiségben kerültek elő a bögrés és tál alakú kályhacsempék.

9 Az egyik lakóház szobájában eredeti helyén összeomlott szemeskályha maradványait tárták fel. A kályha téglával kirakott feneke, alacsony padkája teljesen épen maradt, sőt öt darab bögrés csempéje is a helyén volt.

10 A maga nemében páratlan leletből következtetni lehetett a kályha külalakjára és formájára. Az alsó szögletes részt szájukkal kifelé fordított bögre alakú szemekkel rakták ki, míg a felette lévő hengeres kályhatestet tál alakú csempékből építették. A kályha oromzatát háromszög alakú csempékkel díszítették.

11 Ez a formai rend tükröződött a 20. század elején talált sárközi bögrés kályhákon is, bizonyítva a kelet-dunántúli késő középkori kályhák folytonosságát.

12 Ez a kályhatípus már csak maradványaiban volt fellelhető a néprajzi kutatás számára. Két ismert példányuk oromzatát azonban már nem a háromszögletű csempék díszítették, hanem kifelé forduló pártázat szegélyezte. A mázatlan tál alakú kályhacsempék szélét nem metszett megoldással készítették, hanem az újkori gyakorlatnak megfelelően peremezték. Mindkét kályha fél méter magas padkára épült, szakítva a korábbi hagyománnyal, mikor a kályhák tűztere a padló szintjén kezdődött. A fenti változásokat leszámítva - melyek egyébként megfelelnek a szemeskályhákon tapasztalható fejlődési tendenciáknak-sárközi bögrés kályháink felépítésmódjukban és részleteikben középkori gyakorlatot őriztek meg. 9. Lásd. a 8. jegyzetpontot! 10. CSALOGOVITS József 1937. 327. 11. Lásd a 10. jegyzetpontot! 12. BÁTKY Zsigmond 1903. 257-260.; CSALOGOVITS József 1935. 7.