Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Sabján Tibor: Középkori elemek népi cserépkályháinkon

2. kép. Késő középkori sarokcsempe Külsővatról a 15. század második feléből. 3. kép. Koszorú alakú pártázatok a Kisalföldről leteket. A teljesség igénye nélkül megemlíthetünk néhányat. Makacsul tartotta magát például az az elképzelés, hogy a különböző típusú csempék más-más korból származnak. Ennek megfelelően az azonos kályhához tartozó csempetípusokat különbözőképpen datálták. Legtöbbször a díszített csempék kerültek a vizsgalat előterébe, és az egyszerűbb, tál alakú szemekről megfeledkeztek, pedig az esetek zömében ezek alkották a kályha elemeinek jelentős részét. A tál alakú csempék értékelését az a tendenciájában helyes meglátás zavarta, hogy a mélyebb szemeket automatikusan régebbinek, míg a kevésbé öblöseket újabbnak gondolták. Csak az utóbbi időben derült fény arra, hogy egy kályhán belül gyakran kétféle mélységű csempét használtak már a 15. században is, aszerint, hogy a kályha felső vagy alsó részébe építették őket.

6 Véleményünk szerint a fenti hibák elsősorban a mechanikusan alkalmazott csempeközpontú vizsgálatok buktatóiból adódtak, melyek bizonyos feltételek közötti létjogosultságát nem vonjuk kétségbe, de cserépkályháink kutatásában a leletegyüttesekben való gondolkodást nélkülözhetetlennek tartjuk. 6. A kérdésről: ILON Gábor-SABJÁN Tibor 1989. 89-93.