Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Magyar Kálmán: Árpád-kori és középkori lakóházak Somogy megyében

Úgy tűnik, hogy a magyarországi régészeti szakirodalom az Árpád-kori falvak és települések nélkülözhetetlen háztípusának az egy vagy többsejtű, kemencés házat tartja. BÓNA István is úgy véli, hogy „maradt századokon át a veremház" . . . ugyanakkor „nem a veremház "retardált" hát szívósan, hanem az osztálykülönbségek! Szerinte tehát nem lehet arról sem szó, hogy a tégla- vagy kőépítkezésekhez "nem értettek", tehát technikailag lettek volna elmaradva." 25 Mégis Somogy megyében a középkori falvak, valamint a nemzetségi­ispánsági központok településhelyein - legalábbis a szakirodalom szerint ­eddig csupán külsőkemencéket, illetőleg azok gödör, veremrendszerét talál­tuk volna meg? Úgy tűnik, hogy igen! Vagy mégis BAKAY Kornélnak lenne igaza, aki ezeket csupán olyan sütőházaknak nevezi, amelyek kívül voltak a gyúlékony fa, illetőleg gerendaházak közeléből? Nagyon reálisnak látszik, hogy ilyen jellegzetes, szállítható Árpád-kori talpas vagy nagyméretű borona­házak létezhettek Pusztaberényben, Kaposmérőben, Kaposvár 61 -es útnál, Bodrog-Bűn, Babócsán, Somogyváron és Segesden is. Ezek lehettek a fá­ban gazdag Somogy egyszerűbb néprétegének a korai lakóházai. (Jó példa erre a mocsári sziget: Fonyód-Bélatelep 9-13. századi gerendaépítése!) Meg kell jegyeznünk, hogy a fonyódi lakosság fejlett földművelést, gyümölcster­mesztést és állattenyésztést is folytatott, szemben a Fonyód-fácánosi terület külsőkemencés (FITZ Jenő szerint!) veremlakásokban élő Árpád-kori népével! Mindenesetre egyet kell értenünk BÓNA István, de BAKAY Kornél azon véleményével, hogy a veremházak Árpád-kori megléte, vagy meg nem léte, nem technikai tudáshoz, ismerethez, hanem a táj, az ott élő ember gazdasági arculatához köthető!( A földművelő, gyümölcstermelő és fejlett állattenyész­tést folytató fonyódi szigeti dombháton élők - a vizenyős területen - nyilván csupán gerendaházakat építhettek. Bodrog-Bű, Babócsa, Segesd és So­mogyvár nemzetségi központjában a szolgáltató népek, vagy a mezővárosok népei nyilván ugyanezt a szintet, vagyis a gerendaépítkezést (illetőleg a tégla-, szórvány paticsépítkezést is!) folytathatták. Ezeknek sajnos (ahogy BAKAY­Kornél, PARÁDI Nándor is állítja, és mi is tapasztaltuk!) nem maradt meg a biztosan az Árpád-korra datált típusa, vagy maradványa! Mindenesetre az több mint érdekes, hogy a középkortól (a 14—15. századtól) ezek a somogyi földbemélyített sütőházak, (legalábbis eddig!) biztosan datált formában nem kerültek elő. Ha az Árpád-kori gerendaházak mellett megvoltak a földbemélyített sütő­házak Somogyban, akkor miért múlt el a divatjuk később? Fontos kérdés ez is! Mint az is, hogy általános lett-e itt a téglaépítkezés a 14. századtól? A kemencét (kemencéket) az ilyen téglaházakban tűzmentesen is elhelyezhet­ték, használhatták is. 1616-ban Dörgicsén 5 boronaház szerepel egy fedél alatt. 26 25. BÓNA István 1988. 3-4. 406., 409-41 1. 26. MAGYAR Kálmán 1983. 44. Középkori talpasház volt Balatonszentgyörgyön, lásd ehhez MÜLLER Róbert 1972. 197.

Next

/
Thumbnails
Contents