Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Kerecsényi Edit: A tüzelőberendezések változása Dél-Zalában a 19. században

mindkettőt használták még. A kemence feletti 4, erősen füstös rúdon éppen tűzifa száradt. A füst itt is á "fölső" konyhaajtón távozott. A szobában a szemeskályhát évtizedekkel ezelőtt elbontották, helyette asztali tűzhelyen, "sparhelten" főztek, télen pedig azzal fűtöttek.

9 (14. kép.) Más megoldást alkalmaztak a néhány Mura menti horvát falu egy részének füstöskonyháinál,

10 melyekben a többnyire karóközre épített falat a tüzelőberendezések szomszédságában gyakorta vastagabban tapasztották, majd belőle kisebb-nagyobb vakablakokat képeztek ki. (15. kép.) Az erőteljesebb huzat előidézése érdekében ők a konyha falán is több szellőzőlyukat hagytak, (16. kép), melyeket a hideg téli időben téglával vagy ronggyal áttekert fadugasszal tömtek el. Sőt a régibb házaknál - hogy ne kelljen a téli hidegben is kilépni a szabadba, ha a szobába akartak átjutni - a füstöskonyha és a szoba közötti falon kis lezárható nyílást vágtak, hogy ott adhassák át a tűzhely lángjánál meggyújtott foklát vagy pipicset. Talán egyedi elképzelés nyert megvalósítást Murakeresztúron a Táncsics utca 5. szám alatt, ahol a századforduló táján fatáblával elzárható ablakot vágtak a konyha és a szoba közötti falon, melyen az elkészült ételt is átadhatták.

11 E horvát falvakban is találtam azonban hagyományosan dél-zalai jellegű füstöskonyhás házat, mint amilyen a Semjénháza Kossuth utca 12. szám alatti, 1851-ben épített gerendavázas, lopott tornácos ház is. Itt a kemence, a vele kapcsolatos katlanhely, valamint a sárpadkás tűzhely a konyha egész hátsó részét elfoglalta. A füst a konyhaajtó felső szárnyán, illetve az ajtó feletti kerek, a falba vágott nyíláson át távozott.

12 A konyha csaknem felét elfoglaló széles, íveltre kiképzett padkák és tűzfogós peremmel ellátott "katlanyos tüszelek" a Mura mentén széles körben elterjedtek voltak.

13 Zalamerényén, Letenyén, Zajkon és Bucsután egy olyan eldugaszolható nyílást, "foklalikat" emlegettek a füstöskonyha és szoba közötti falon, amin hajdan a tűznél meggyújtott fenyőfáklyát nyújtották át a szobába.

14 A 18. században eluralkodó oktalan erdőpusztításnak már Mária Terézia és Zala vármegye közgyűlése is igyekezett gátat vetni. Ennek szellemében többek között elrendelték, hogy a jobbágyok csak az ajtók, ablakok és a fedélszék számára kaphassanak épületfát.

15 A boronafalú és favázas építkezés tilalma azonban lassan éreztette hatását, mert még a 19. század derekán is csak kevés tömés-, illetve vályogfalú házat építettek falvainkban, téglaházat pedig még kevesebbet. Vidékünk tömésfalú háza\ közül kettő felmérési rajzát 9. TGyM A/325-68.; F. 7673-74., 7805-7812., 7835-36. 10. KERECSÉNYI Edit 1983. 139-146. 11. KERECSÉNYI Edit 1971. F. 8530-31. 12. KERECSÉNYI Edit 1983. 307-311. és 143-144. 13. SEEMAYER Vilmos 1933. 56-60. 14. TGyM A/73-68.; A/92-68.; A/182-68. 15. Zala megyei Levéltár Közgyűlési iratok. 1810.26.; 1791. évi 57. törvénycikk.; 1853. évi úrbéri pátens.; 1879. évi 31. törvénycikk.