Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Kerecsényi Edit: A tüzelőberendezések változása Dél-Zalában a 19. században

mestergerendás. A tetőszerkezet ollóágas-szelemenes vagy kakaspántos, csonkakontyos és zsúppal fedett. Az oromfal a padlástér előtt állóhézagosan deszkázott, szerényebb vagy gazdagabb faragott díszítéssel. A padozat döngölt agyag. A házak fehérre meszeltek, lábazatuk általában szürkére festett. Az elsőszobában - eredetileg csaknem mindenütt - alján szögletes tüzelőterű szemeskályha állt, amit a füstöskonyhából fűtöttek. A kályha nyitott szája előtti sárpadka mérete és formája változó volt, gyakran katlanhelyben végződött. A szemeskályhákat kiszorító, a gazda anyagi helyzetétől függően szerényebb vagy igényesebb kivitelű takaréktűzhelyből a füstöt hosszabb-rövidebb kályhacső vezette a konyhába, ahonnét az ismert módon távozott. A következőkben az egyes házak és tüzelőberendezéseik ismertetésekor csak a fentebb elmondottaktól eltérő jegyeket említem. Először az 1960ban mindössze 788 lakosú Pölöskefő füstöskályhás házaiból mutatom be az öt legjellegzetesebbet. Rajtuk keresztül ugyanis figyelemmel kísérhetjük a tüzelőberendezések terén a 19. század második felében bekövetkezett változásokat, melyek nemcsak a dél-zalai lakáskultúrára, de a főzés technológiájára is hatással voltak. Pölöskefő, Széchenyi utca 13. Épült 1800 táján. A szoba és a füstöskonyha "karóközre" épített, az istálló zsilipéit boronafalú. A szoba egy ablakkal néz az utcára. A három helyiség bejárata felett a faltól mintegy 40 cm-re előreáll a zsúpos fedél, mely ezáltal keskeny "pitart" képez. Mestergerendás helyiség nincs. (5. kép.) A füstöskonyhában 1890 körül újjáépített, vesszővázas boglyakemencét találtam, mely mellett 1900 táján döngölt sárból készített, sütővel is ellátott takaréktűzhely állt. A munkálatok során bontották el a szobában a zöldmázas szemeskályhát valamint a vele kapcsolatos konyhai tűzpadkát. Annak helyére is "platnis sparhelt"-et építettek, melynek felső részébe belerakták a megmaradt tálas szemek egy részét, hogy a sütő jobban tartsa a meleget. Ősztől tavaszig ezen főzték a reggelinek és vacsorának valót. A konyhában keletkezett füst egy, a padlásdeszkából kivágott nyíláson, illetve a nyitott felső ajtón át távozott.

4 Pölöskefő, Kossuth utca 23. Épült kb. 1850-ben. A szoba és a füstöskonyha karóközre készült, az egykori kamra vastagon tapasztott zsilipéit boronafallal. (Később utóbbit is szobaként használták, melyből 1940 körül éléskamrát választottak le.) Az elsőszoba és a konyha előtti pitvart két oszlop tartja. A házat évtizedek óta két család lakta, ezért még 1910 előtt mindegyik csináltatott a konyhába egy agyagból döngölt falazatú takaréktűzhelyet. A főzés során keletkezett hamu - mint a legtöbb pölöskefői tűzhelynél - közvetlenül a konyha padozatára hullott, onnét távol ították el "szenvonó"-val. A katlan alá a földön raktak tüzet. A keletkezett füst egy padlásdeszkából kifűrészelt nyíláson valamint a kony4. TGyM A/324-68. 3.; F. 7613-14., 7648-49., 7822-24. Itt mondok köszönetet HAJNAL Istvánnak, a Múzeum Baráti Köre akkori tagjának a pölöskefői felmérési rajzok elkészítéséért.