Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Kerecsényi Edit: A tüzelőberendezések változása Dél-Zalában a 19. században

5. kép. Pölöskefő, Széchenyi u. 13. számú ház alaprajza és a füstöskonyha tüzelőberendezése. a "foklalik". Az öregek emlékezete szerint főzéskor ebbe dugták a nyílt tűznél meggyújtott, fenyőfából hasogatott fáklyát, hogy jobban lássanak.

3 A már 19. században épített füstöskonyhás házak leggyakoribb jellemzői a következők: favázas szerkezetűek, pelyvás sárral tapasztott "sürükaró"-, "vastagabbkaró", illetve "sövény"falazattal. Végoromfallal és két ablakkal néznek az utca felé. (4. kép.) 3 külön bejáratú helyiségből állnak: elsőszoba, füstöskonyha és kamra vagy hátsó szoba. A konyhán ablak nincs, ajtajának felső része pedig külön is nyitható, azaz "felezett". A helyiségek födémé bárdolt palló vagy deszka, a padlás sárral tapasztott. Az elsőszoba általában 3. TGyM A/247-68, és A/261-68. 26.; F. 578-585. és 2128-2134.