Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)
Knézy Judit: Táji különbségek a somogyi paraszti építkezésben, (1696-1860)
dót, cserépfazekat, 43 vagy fonott szalmaedényt (neve „bucsérhombár"), de csak akkor, ha gabonát és lisztet tartottak benne. Rendszerint a kamrában vették számba a vagyonleltárösszeírók 44 e gabona- vagy liszttárolókat. Korábban a megye nagyobb részén a különálló kamrákat lehetőleg nem az utcafrontra, hanem kissé hátrább építették a lakótelekre fészerrel, hidassal, olykor istállóval egyberekesztve vagy külön is. Rendszeresen a 19. század végén kezdték előre a lakóházzal szembe építeni, ekkortól pedig az újabb lakóházak mintájára nyeregtetősre ("csúcsfalasra"), sárral vagy fehérre meszelni, de később is előfordultak félig vagy egészen kontyolt tetejűek is. Módosabb és nagyobb családoknál kettős kamrákat is emeltek (Belső-Somogy). A kamráknak elsődleges az élelem- ("lisztes, gabonás, eleséges" kamra), szerszám- ("faragó vagy vasas") tároló szerepe. Megjegyzendő, hogy KülsőSomogyban a németek a lakóház harmadik vagy negyedik helyiségét szokták műhelynek berendezni és dupla ablakkal ellátni (Bonnya, Somogydöröcske, Szorosad, Ecseny), 45 de ezeknél a családoknál az egyik fiú rendszerint ipart tanult. Faragóeszközöket és nyersanyagokat, gyalupadot szoktak színekben is ("faragószín") tárolni. Előfordult, hogy a lakótelken bort is tartottak a kamrában. Különálló kamrák és kettőskamrák esetében ritkább, hogy lakókamrának vagy ruhásnak fogták be őket akkor, ha nagyon nagy volt a család vagy ha családos cselédet vettek fel. Egyébként inkább a lakóház harmadik vagy negyedik helyiségét képező kamrát fogták be legelőbb alvás vagy ruhatárolás céljára. Délnyugat-Somogyban, ahol igényesebbek voltak a borkezelésben, tárolásban, a téglaházak építésével egyidejűleg elkezdték a lakótelkeken a földbemélyített pincék készítését. A pince a lakóház alá került az utca felőli keskenyebb homlokzatra vagy az udvar felől. 46 Nagyon gyakran a kamra vagy a hombár alá építették még akkor is, ha az fából való volt. Szennán és környékén 1967-ben KERECSENYI Edit több alápincézett zsilipéit boronafalú kamrát lefényképezett. Zákányban az egyik hombár előtt szintén pincelejárat látható. (10. kép) Paraszti pálinkafőzők megjelenéséről a 18. század utolsó harmadából tudunk (Alsósegesden pl. 1772-ben, a keresztúri uradalomban is kb. ebből az időből). 47 A 19. századi adatokból az derül ki, hogy a pálinkafőző vagy a szőlőhegyen volt, vagy a község szélén. A megye délnyugati részében So43. Kálmáncsán gyűjtöttem a Rippl-Rónai Múzeum számára 1964-ben egy díszítetlen ácsolt, kisméretű lisztesládát. Nagyméretű lisztes vagy gabonás cserépfazekat TAKÁTS Gyula gyűjtött 1962-ben Csurgón. 44. SML Nagyatádi es. kir. járásbíróság iratai 1854. Kiss Mihály nagykorpádi fél telkes volt jobbágynak „1 gabnás hordóját, 1 gabna tároló hombárját írták össze. (2. tok. 234), de lehetett a padláson, pincében is. 45. Ecsenyt kivéve saját gyűjtések 1970. OMF Népi Építészeti Archívuma, az ecsenyi felmérést is ott találtam. (BÁRDOSI János gyűjtése) 46. Ahol a terepadottságok megengedték, ott került az utcaszint alá a keskenyebbik homlokzat felől, ha domboldalba épült a ház. (Pogányszentpéter, Iharosberény pl.) 47. OL Széchenyi es. It. P 623. IV. k. 22. Poss. Alsó-Segesd A (1789-1790) Acta Promontorium concernentia.
