Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)
Magyar Kálmán: Árpád-kori és középkori lakóházak Somogy megyében
Ezek a középkori épületek a törökkorban is továbbélhettek, mivel a környékükről nagyobb számban kerültek elő a különböző formájú tároló, illetőleg szemétgödrök. Nagyon érdekes lelet a törökkori ún. szeraj, vagy a várparancsnok háza, mert itt még az épület tömege is elképzelhető. Keleten egy fürdőrésszel, illetőleg nyugaton az ún. lakórésszel. A fürdőrész alatt csatornarendszer, vagyis padozati fűtés létezett, amelyet egy süllyesztett kemencerendszerből fűtöttek. Maga a fürdőépítmény paticsból készült. Nyugatról csatlakozott hozzá a nagyméretű, téglából épült lakórész, vagyis a palotaszárny. A két épületrész között nyitott csarnok, vagy inkább fedett kivezető lehetett. A külső terepszint alapján úgy tűnik, hogy a fürdő és a palota padlószintje azonos volt. Az alaprajzból a közös lefedést is feltételezhetjük. Ez az épület a város épületmaradványaitól távol, de a vár központjában került elő. Kiemelt helyen, fallal körülvett kertben áll. 20 Valószínűleg így a mindenkori török várparancsnok háza, palotája lehetett. (11. kép.) A segesdi királynéi központ és mezőváros lakóházai Segesden 1981-1989 között tártuk fel a városi, illetőleg a mezővárosi központot, valamint azok épületmaradványait. Ezek az általunk meghatározott, Árpád- és középkori vártól nyugatra lévő alacsonyabb dombon, az ún. Váralján voltak, kívül árokkal és sánccal erődített helyen. 21 A mezőváros központjaként szerepelt az az 500x300 m-es téglalap alakú városmag, ahol az Árpád-korban földszintes, egyszerűbb házak álltak. Ezeket a 14-15. században részben elbontották, részben többszintes formában, a gótikus stílusjegyek szerint újjáépítették. Pontosabban egy épület - a helyneként 4-5 m-es mélységet elérő - 6x4x9,5 m-es alapterületű téglafal maradványait és gótikus faragott kőleleteit találtuk meg. Az ásatásaink során a kúriaépületnél, (de másutt is!) talált bordák, illetőleg nyíláskeretkövek kifejezetten igényes kőfaragó munkát és műhelyt mutatnak. Vagyis egy több, - legalább két-három - szintes, 14-16. századi, konzolos és gótikus faragványokkal ellátott téglaépítmény lehetett. Az épület bizonyos szintjeit gerendamennyezet, másutt a - gótikus bordákkal díszített - boltozat választhatta el egymástól. Nyilván lefelé egyszerűsödő sorrendben, legalul a több vermet tartalmazó pincével. 22 (10. kép.) 20. MAGYAR Kálmán 1990. 128., 135., 138.; NAGY Gergely 1990. 389-390. 21. MAGYAR Kálmán 1988. 128-130.; MAGYAR Kálmán 1988. Somogy 77.; MAGYAR Kálmán 1989. 44-^15. 22. MAGYAR Kálmán 131-136., 141.
