Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

Knézy Judit: Táji különbségek a somogyi paraszti építkezésben, (1696-1860)

2. kép. Somogybükkösdi szőlőhegyi présházas pince színnel. 1982. MMMA VII. A 144 165. Az építkezési technikákat befolyásoló királyi, földesúri rendelkezések és a fabőség kérdései Somogyban a 18. század folyamán a jobbágyparasztok többségének mind a lakó-, mind gazdasági épületei fából készültek és ez vonatkozott a községi és szakrális épületekre is,

7 ettől alig volt eltérés. Mária Terézia 1769. évi rendelete földesúri engedélyhez kötötte az épületfák kitermelését. Az 1772. évi december 21-én kelt uralkodói leirat már a szilárd vagy legalább nyers anyagokból való falkészítést irányozta elő, de megengedte a faépítkezést olyan területeken, ahol az elterjedt szokás.

8 Ebben az időben a nagy uradalmak léptek elő nagy újítóként központi vagy forgalmasabb helyeken lévő majorjaik, de különálló gazdasági épületeik (pl. sóhivatal, malom) építésénél (1. kép) és a kőből vagy téglából való falkészítést, cseréppel vagy náddal való fedést irányozták elő az uradalmak központi építési részlegei.

9 Elzártabb helyeken lévő uradalmi egységeknél viszont megelégedtek a vályog- ("mór") 7. KÖRMENDY József 1971. 85-95. 8. 1769: „. . . épületre való fákat pedig a lakosok a maguk közönséges és házhelyek után való erdejéből is csak az uraság engedélyével vághatnak." 9. CS. DOBROVITS Dorottya 1983. 20.; PETÁNOVITS Katalin 1981. 40-41.