Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

H. Csukás Györgyi: A mernyei uradalom épületei a 18-19. században

1859-ben tehát már általános gyakorlat volt, hogy az eredetileg egy családnak épült, s a különféle átalakított épületeket is több család lakta. A korábbi összeírások nem említik a házban lakó családok számát, de a vázolt helyzet bizonyára már korábban, fokozatosan alakult ki. A rendi gazdálkodás első két évtizedében nem emelkedett jelentősen a cselédek száma, a 30-as években azonban mintegy 100-al nőtt meg létszámuk.

91 Ekkortól számíthatjuk az előbbiekben vázolt helyzet kialakulását. A rendi kormányzat igyekezett a konvenciósok létszámgyarapodásával olyan új épületeket biztosítani, amelyek már eleve több család elhelyezésére szolgáltak. Erre a példák adottak voltak, hiszen fejlettebb uradalmakban már a 18. század utolsó harmadában felépültek a többlakásos cselédházak.

92 Ez a kamara, valamint az élenjáró nagybirtokok építési irodáiban kidolgozott új épülettípus egy közös konyha köré szerveződő egyforma lakóegységekből állt, és mindkét irányban tetszőlegesen bővíthető volt.

93 A mernyei uradalom központjában már 1815-ben felépült egy olyan cselédház, amely két egységből tevődött össze: ezek szabadkéményes konyhából álltak, előttük kis beugróval, a konyha két oldalán egy-egy szoba volt, mögöttük benyíló kamrával. A két lakóegységet egy gyapjútároló kamra választotta el egymástól. Az épületben hét család lakott.

94 Ennél is fontosabb az az épülettípus, ami ugyan a mernyei uradalomban mindig egyetlen konyhás egységként épült fel, az épület alaprajza azonban mutatja, hogy a ház több család számára épült, és tetszőlegesen bővíthető volt.

95 Ez az épület egy középen elhelyezkedő szabadkéményes konyhából, annak két oldalán egy-egy szobából, s az épület két végén két-két egymás mögött elhelyezkedő kis kamrából állt. A házat tehát négy család otthonául szánták: két-két család lakott egy szobában, a konyhát pedig a négy család közösen használta. A konyhák és a szobák előtt pilléres tornác húzódott, amelyet kétoldalt a kamrák fala zárt le. A tornácról lehetett megközelíteni a konyhákat, a szobákat és az egyik kamrát, míg a hátsó kamrák a konyhából nyíltak. Ez az épülettípus több birtoktesten is előfordult, sőt egy 1837-es tervrajzon is látható. (13. kép.) Ez egy Szt. Miklós pusztán felépítendő cselédház terve, amely a következő évben fel is épült. Az épülettípus azonban jóval korábbi lehet, a hetényi pusztán összeírt példányáról 1859-ben azt jegyezték fel, hogy nagyon régi. A "tömés-fecskefalúnak" leírt épület minden bizonnyal a rendi birtoklás első időszakában épülhetett, és így a 30-as években is épülő hasonló cselédházak prototípusának számíthatott. Ugyanennek az épülettípusnak az a változata is elterjedt, ahol a ház végén csak egy-egy kamra volt. Ez az épület a mernyei uradalomban nem alkotott hosszú házat, mindig csak 91. SZENTIVÁNYI Béla 1943. 114-115. 92. Pl. KNÉZY Judit 1986-1987. 293., 299-300. 93. BALASSA M. Iván 1990. 84. 94. Ld. az idézett 1859-es mernyei összeírást. 95. Hasonló, több család számára épült, és mindkét irányban tetszőlegesen bővíthető cselédház-tervet más uradalmakból is ismerünk, pl. Szántódpusztáról és a Festetics-uradalom keresztúri majorjából. BOROSS Marietta 1980. 248., 250.; KNÉZY Judit 1986-1987. 298299.; BALASSA M. Iván 1990. 87-88.