Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

H. Csukás Györgyi: A mernyei uradalom épületei a 18-19. században

gyi-tolnai részen tömésfalúak, a dörgicsei kerületben pedig már kizárólagos a kő. Égetett téglát csak a legkiemelkedőbb lakóépületeknél alkalmaztak, viszont egyre gyakoribbá vált pincék, magtárak falazóanyagaként. Az uradalom központjában, Mernyén, az ispánház és egy urasági ház mellett a kocsma, a mészárszék és a magtár is szilárd anyagból készült. Gyakori, hogy a sövényfalú épületnek a konyhája tömésfallal vagy égetett téglából készült. A tömésfalú házaknál már mind gyakoribb a falazott szabadkémény. Előre vetítjük, hogy a szilárd falazat, de még az égetett téglából készült fal sem jelentett minden esetben tiszta téglafalat. Mint a sövényfalak esetében, úgy itt is, a piarista korszakot megérő épületek különböző összeírásainak összevetése segít a kép tisztázásában. íly módon megállapítható, hogy noha az 1804-es összeírás egyszer sem említi a vályogot, a téglafalúnak minősített épületek többsége tégla alapon vályogfalú volt. A még fennálló sövényházakról viszont csak a magyar nyelvű, részletezőbb 19. századi összeírásokból tudjuk meg, hogy azok többségükben talpas-vázas szerkezetűek, fonott falúak voltak. A házak fedésére továbbra is szalmát és nádat használtak, utóbbit a módosabb épületeknél. A „Stramine tecta" megjelölés mellett csupán egy dörgicsei cselédháznál és egy mernyei cséplőpajtánál alkalmazzák a „straminis manipulis ordináta tecta" jellemzést a tető fedésére, ami az eddigi kizárólagos taposott szalmafedelek mellett a zsúpfedés megjelenését jelzi.

25 Nő a kéményes házak száma. Egy közel egykorú, 1810-es számadásból tudjuk, hogy az uradalom 27 kémény után fizette a kéménytisztításért járó díjat. Egy épületen persze több kémény is lehetett.

26 Feltűnnek a padlóval ellátott szobák, s gyakoribbak lesznek a boltozott födémek. A konyhákon kívül főként a pincék boltozottak. A gazdasági épületek terén nem sok fejlődés mutatkozik, ami a kusztódiátus elmaradott gazdálkodásának következménye. 25. Nagyváthy János már 1795-ben szorgalmazza a szalmatetők helyett a takarékosabb zsúp-, nád- és gyékénytetők készítését. Idézi: KNÉZY Judit 1986-87. 294-295. Nyugat-somogyi kisnemesi házakon a zsúpfedés már a 18. század utolsó harmadában elterjedt. KNÉZY Judit 1972. 528.; ZENTAI Tünde 1990b. 213-214. a zsúpfedés elterjedését a Dél-Dunántúlon ugyancsak a 18. század végére, 19. század elejére teszi. 26. SZENTIVÁNYI Béla 1943. 54.