Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)

H. Csukás Györgyi: A mernyei uradalom épületei a 18-19. században

A MERNYEI URADALOM ÉPÜLETEI A 18-19. SZÁZADBAN H. CSUKÁS GYÖRGYI A fehérvári társaskáptalan, majd annak egyik őrkanonoki méltósággal felruházott tagja volt a szent korona és a koronázási jelvények őrzője. Az e szolgálatokért kapott birtokokat a kusztódiátus 1806-ig élvezte, noha eredeti funkcióját, a korona őrzését a 14. század végétől már nem gyakorolta.

1 A kusztódiátus birtokai 1807-ben királyi adományként a Kegyes Tanítórendre szálltak, hogy jövedelmei a rend kolostorainak és iskoláinak fenntartását szolgálják.

2 A piarista kusztódiátust központjáról, az 1818-ban mezővárosi rangra emelt Mernyéről mernyei uradalomnak is nevezték. A mernyei uradalom történetére, gazdálkodására vonatkozóan gazdag irodalommal rendelkezünk.

3 TÓTH Tibor attól ösztönözve írta meg az uradalom gazdasdágtörténetét, hogy „a kutató egy évszázad alatt a magyar agrárfejlődésnek több korszaknyi eredményét találja meg tisztán és sűrítve", s hangsúlyozta annak a „Kivételesen teljes" iratanyagnak a jelentőségét, amely a gazdaságfejlesztés eredményeként létrejött.

4 Ugyanez a forrásgazdaság jellemző az uradalom építkezéseire is. Az egymást követő épületleltárak, összeírások lehetővé teszik, hogy egy-egy épület átalakításai, újjáépítése nyomán követhessük az építőanyagok, épületszerkezetek változását. Néha az épületek funkcióváltása is jelzi a felépülésük korában még rangosnak számító épületek leértékelődését - nemcsak romladozó állapotuk, hanem korszerűtlenné vált anyaguk, épületszerkezetük, külső megjelenésük miatt. A vál1. MELHÁRD Gyula 1906. 1-2., 8.; BOJT Lajos 1935. 5.; SZENTIVÁNYI Béla 1943. 7-8. 2. BOJT Lajos 1935. 10-13.; SZENTIVÁNYI Béla 1943. 18-26. 3. BOJT Lajos és SZENTIVÁNYI Béla idézett művein kívül TÓTH Tibor 1977.; 1978. 4. TÓTH Tibor 1978. 7.