Cseri Miklós szerk.: Dél-Dunántúl népi építészete - A Pécsváradon 1991. május 6-8 között megrendezett konferencia anyaga (Szentendre; Pécs: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Janus Pannonius Múzeum, 1991)
Ksenija Markovic: Adalékok a szláv lakáskultúra folytonosságához
helyiség és a mosókonyha szerepét is. A konyha eredeti helyisége pedig éléskamra és raktár, ritkán a fürdőszoba szerepét veszi át. Ezek a változások időnként azért következnek be, mert a harmadik helyiséget, az ún. éléskamrát lebontották, és elkülönítve máshová építették, a nagycsaládi közösségek megszűnésének pillanatában. így a nagyszámú kéthelyiséges ház valójában a valamikori hármas tagozódású nagycsaládi közösség otthona volt. Ez a jelenség figyelhető meg Zágráb vidékén ugyanúgy, mint a pannon- és a dinári övezet kulturális régióinak széles körében. Amennyiben figyelembe vesszük azt a tényt, hogy szinte mindkét övezet emeletes épületei is hármas tagozódású lakóházak, akkor a hármas tagozódású házakat jelentős többségben találjuk. Az emeletes házak nagyobb számban a Száva vidékén, Pokupljén, Bánijában, Kordunban és Moszlaw'ában vannak. Szám szerint kevesebb van belőlük Zágráb térségében. A hagyományos házakban az emeleti helyiség mindig a lakás, míg a földszinti rész mindig a gazdaság céljait szolgálja. Nagyon ritkán előfordult, hogy a hármas tagozódású emeletes ház az emeleten is megtartotta hármas tagozódásának beosztását. A hármas tagozódású földszintes lakóházak megjelennek Jugoszlávia más részein is, így Szlovéniában Bijela Krajinában 7 (Krajina északi részén, Fehér-Krajina), Srijemban (Szerémség), Stara Pazovában, Szerbiában, Pecenjevciben 8 , a leskovácijárásban, valamint Kosovóban, Rigómezőn 9 , Boszniában és Hercegovinában Dvar közelében, G. Prekajában™, Crna Gorában (Montenegro) pedig a Banjánok nemzetségénél". Az itt felsoroltak alapján leszögezhetjük, hogy a hármas beosztású lakóház, Makedóniát kivéve, fellelhető az összes jugoszláv köztársaság területén. Ezek alapján ez a tényező etnológiai értelemben jelentőssé és világossá válik. A délszláv népek körében az egyes helyiségek elnevezésében és azok funkciójában nagyon ritkán található eltérés, (lásd a térképet) Ezen adatok ismeretében kevésbé meggyőző Lubomir NIEDERLE azon állítása, miszerint a hármas beosztású lakóház a délszlávok Balkánra való letelepedése után gyökeresedett meg. A szláv lakóházak átalakulását, valamint az egyes épületrészek számának megnövekedését, illetve azok funkcióinak változásait úgy ábrázolta Lubomir NIEDERLE, mint az organizmus természetes növekedését és fejlődését. Figyelembevéve, hogy a lakóhelyiségek a természet organizmusaként fejlődtek ki, ily módon legelőször csak a fedett tűz, illetve a tűztér, tűzhely létezett, amely körül csak később alakították ki a többi helyiségeket, így pl. a tűztér előtti folyosót is. Abban a pillanatban, mikor a folyosó átveszi a konyha szerepét, teljesen logikusan, az új helyiségből előtér válik. Lubomir NIEDERLE azt vallja, hoy az 5. században német hatásra a szlávok a folyosót meleg helyiséggé, ún. „stubá"-vá alakították át. Szerinte a szlávok jóval az 5. század után, 7. VLAHOVIC, Breda 1974. 40. 8. A Zágrábi Műemlékvédelmi Intézet katalógusa 1988. 14. 9. FINDRIK, Ranko 1982. 65. 10. FINDRIK, Ranko 1982. 57. 11. TOMIC, Svetozar 1949. 279-301.
