Cseri Miklós, Balassa M. Iván, Viga Gyula szerk.: Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében - A Miskolcon 1989. május 15-16-án megrendezett konferencia anyaga (Miskolc; Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Herman Ottó Múzeum, 1989)

Balassa M. Iván: A Kárpát-medence északkeleti térsége lakóházfejlődéséről

Az ilyen elrendezésű lakóháznak, az ún. lakóistállós épületeknek meglehetősen széles elterjedési háttere van,

66 ennek ellenére úgy vélem, hogy gyümölcsözőbb, ha a kérdést az igény felől közelítjük meg, azaz, hogy a középkori jobbágygazdaság mely kortól igényelte egy önálló, az állatok tartására szolgáló zárt helyiség létét. A 14. századi állattartásról szólva Belényessy Márta annak a véleményének ad hangot, hogy már ebben a korban számolni kell az igavonó jószág istállós tartásával,

67 sőt a csűrről és az ólakról szólva feltételezi: „Közöttük valószínűleg az istállónak lehetett a legfejlettebb szerkezete, mellyel a lótartással kapcsolatban már századunkat megelőző időkben is sűrűn találkozhatunk. Tekintettel a szarvasmarha gyakoriságára, nemigen valószínű, hogy csak lovak számára foglalták volna le. Legszebb példányait Felvidék táblaképei örökítették meg."

68 Mindezek alapján, azt hiszem, joggal feltételezhetjük, hogy már a 14. században szüksége volt a jobbágygazdaságnak az állatok elhelyezésére szolgáló helyiségre, s ez nemcsak különálló épület lehetett, hanem a lakóházzal egybeépített is. Fel szeretném azonban hívni a figyelmet arra, hogy ez az elrendezés - úgy tűnik - nem bizonyult fejlődésképesnek. A lakóházban megnövekedett tárolási igények - mint ahogyan ez a későbbi épületekből kikövetkeztethető - a gazdaság térbeli tagolásánál egy olyan megoldást részesítettek előnyben, melynél az állattartás helyszíne jobban elkülönül a lakótértől és közelebb kerül a jószág táplálására szolgáló szálastakarmány tárolási helyéhez. A háromhelyiséges lakóépítmény fejlődésképesebb változatának a Kárpát-medence északkeleti térségében is az bizonyult, mikor harmadik helyiségként kamrával bővült a lakóház. A kamra funkcióját illetően megoszlanak a vélemények, a javak tárolása mellett nagy jelentőséget tulajdonítanak részben lakott voltának is, ezt legjobban a „palóc hideg női hálókamra" fogalomköre testesíti meg.

69 A nehézséget én abban látom, hogy a ház harmadik helyiségeként a kamra korábbinak tűnik, mint az az igény, hogy lakják is. A nemzetségi társadalom bomlása, a feudalizmus kibontakozása - mint történettudományunk kimutatta - a nagycsaládi szervezet felbomlásával járt együtt, és ha ez a folyamat bizonyos rétegeknél esetleg el is húzódott, az egységes jobbágyi telekszervezet kialakulása pontot tett ennek az átalakulásnak a végére. Igaz, szórványosan később is föltűnnek olyan adatok, melyek a nagycsaládi együttélésről vallanak, de a középkor századaiban az uralkodó családforma a kiscsalád, illetve a nagykorú fiúkkal és leányokkal minduntalan kiegészülő háromnemzedékes - Szabó István találó kifejezésével élve - „nagy kiscsalád". „Annak azonban nálunk nem találjuk nyomát, hogy a földesúrnak a magtalan jobbágy vagyonára érvényes háramlási joga, gazdasági érdekből, a családi javak együtt-tartása céljából hatást gyakorolt volna a nagycsalád kialakítására és rendszere fenntartására".

70 A nagyon szórványos régészeti leletanyag, továbbá a párhuzamul kínálkozó területek fejlődé66. Ld. BALASSA M. Iván 1985. 109. 67. BELÉNYESSY Márta 1956. 42. 68. BELÉNYESSY Márta 1956. 50. 69. Ld. BAKÓ Ferenc 1975. 208-210., a hálókamra szerepeltetésével úgy tűnik BARABÁS Jenő is egyetért, legalábbis erre utal, hogy megjegyzés nélkül hivatkozik BAKÓ Ferenc feltételezésére - BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 171. 70. SZABÓ István 1969. 215.