Cseri Miklós, Balassa M. Iván, Viga Gyula szerk.: Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében - A Miskolcon 1989. május 15-16-án megrendezett konferencia anyaga (Miskolc; Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Herman Ottó Múzeum, 1989)
Barabás Jenő: Innovációk a Kárpát-medence északkeleti térségének népi építészetében
nak. 17 A szín a jobbágyoknál gyakoribb, de az életes ház inkább kisnemesi, polgári használatban jelentkezik. Szórványosabb előfordulások ezek, a köznép körében még a 18. században sem tűnnek különösebben elterjedtnek. Az egyéb épületek között kivételnek tűnik a pince, amelyet gyakran emlegetnek, de csak Mádon jegyzik fel 1715-ben, hogy partoldalba vájt s laktak is benne. 18 Sárospataki adatok azonban kétségtelenné teszik, hogy a körzetben ezek likpincék, többször így is nevezik ezeket. 19 Előfordulásuk így a 16. századtól valószínűsíthető, de korábbi létük nem dokumentálható - bár valószínű. Régészeti ásatások hozhatnának erre bizonyságot, ha a kérdésre figyelnének. Rátérve röviden legalább egy-két házelem történeti felbukkanására, elsősorban a tetőre fordítjuk a figyelmünket, amely az élő anyag vizsgálatában is eléggé mellőzött. A Magyar Néprajzi Atlasz tanúbizonysága szerint nagyjában a Vác-Gyöngyös-Nyíregyháza vonaltól északra 1900 körül a szelemen nélküli tető uralkodott. A kérdés csak az, hogy ez újabb fejlődés eredménye-e, amire több jel utal, vagy nagyobb múltú gyakorlat. Heves megye területén Bakó vizsgálatai szerint a hosszúágas és a szelemen a 18. század második felétől szorul ki. 20 Egykori északibb előfordulására utal viszont az, hogy Borovszky gömöri kötetében közöl egy fényképet az Ózd közeli Alsóhangonyból, melyen egy ún. „boldoganyás", de igazában egy hosszágasos, szelemenes ház látszik. 21 Viszont a megye egészéről tudjuk, hogy ott lényegében a szelemen nélküli házak uralkodtak a századfordulón. Hasonló irányú a Szlovák Néprajzi Atlasz tanulsága, mely szerint Kelet-Szlovákiában a szarufás tető uralkodik s csak egészen szórványosan bukkan fel az ágasfa, de az is lehet, hogy nem lakóépületeknél. Néhány kivételtől eltekintve azt mondhatjuk, hogy a Hernádtól keletre nincs szelemenes tető Szlovákiában, de keletebbre, a Kárpátalján sincs, Lizanec tanulsága szerint. 22 Nem is egészen érthető, hogy Schier hogy állíthatta azt, hogy Kelet-Szlovákia és a ruténföld hosszúágasos házterület. 23 A csatlakozó lengyel kárpáti területen szintén a szarufás és székes tető az uralkodó, szoha kivételesen, főleg a csűröknél bukkan fel csupán a Polski Atlas Etnograficzny adatai szerint. Mármarosban s egész Erdélyben a szelemen ismeretlen. A kérdés tehát az, hogy a 18. századot megelőző időben a Kárpátok északkeleti térségében milyen tetőszerkezet uralkodott. A szórványosan felbukkanó szelemenes szerkezet lehet szervezetlen jelenség, esetleg szociális szint kifejeződése, vagy egy régi típus maradványa. Ez a rendelkezésre álló adatokból nem eldönthető. A tetőszerkezet és a forma nem független egymástól, ha ez a kapcsolat egyértelműen nem is tisztázott. Az ágasos, szelemenes szerkezethez nyeregtető kapcsolódik, a szarufás szerkezethez látszólag kontyolt tető. Valójában azonban olyan sok ellentétes adatunk van, hogy ilyen összefüggést nem 17. SCHRAMM Ferenc 1970. II. 694. 18. SCHRAMM Ferenc 1970. III. 298. 19. ROMÁN János 1965. 20. BAKÓ Ferenc 1978. 21. BOROVSZKY Samu é. n. 166. 22. LIZANEC, P. M. 1970. 23. SCHIER, Bruno 1960. I. térkép
