Cseri Miklós, Balassa M. Iván, Viga Gyula szerk.: Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében - A Miskolcon 1989. május 15-16-án megrendezett konferencia anyaga (Miskolc; Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Herman Ottó Múzeum, 1989)

Wolf Mária: Régészeti adatok Észak-Magyarország középkori népi építészetéhez

1. kép. A Tiszakarád-lnasán feltárt földbe mélyített Árpád-kori ház munkatempóban azonban nem mindig nyílik alkalom az objektumok pontos megfigyelésére. így például a „földbe mélyített" kifejezésből nem mindig derül ki egyértelműen, hogy félig, vagy egészen földbe ásták-e az illető házat, volt-e fölmenő fala vagy sem. A ház falát a gödör fala alkotta-e, vagy kibélelték valamivel. Mint láttuk, a fentebb eml ített házak közül csak egy esetben lehetett fabélésre következtetni az ásatási megfigyelésekből (Poroszló-Magyarad). Gyakran vázlatosak a feltárt objektumok leírásai is, „lakógödör", „gödörlakás", „veremház", a „szokásos Árpád-kori ház" kifejezések helyettesítik a házak pontos méreteinek, alakjának stb. leírását. Hasonló a helyzet a tüzelőberendezésekkel kapcsolatban is, gyakran csak annyit említenek az ásatási beszámolók, hogy a házak kemencével együtt kerültek elő. Azt azonban, hogy a kemencék hol helyezkednek el, kőből vagy agyagból készültek-e, esetleg bevájták őket, sokszor nem tudjuk meg. A pontos megfigyeléseket rögzítő leírásokból annyi bizonyosnak látszik, hogy Vidékünkön a kemencék a házak sarkaiban kerülnek elő, ugyanazon a településen, azonos időben kő- és agyagkemencés házak egyaránt előfordulnak,