Cseri Miklós, Balassa M. Iván, Viga Gyula szerk.: Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében - A Miskolcon 1989. május 15-16-án megrendezett konferencia anyaga (Miskolc; Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Herman Ottó Múzeum, 1989)
Fodor István: Megjegyzések a középkori magyar lakóház fejlődéstörténetéhez
széles, 40-50 cm-re a padló fölé magasodó padka volt, amely a bejárat felé enyhén lejtett. A padkán a bejárat mellett egy 20 cm mély cölöplyukat leltünk. A ház északnyugati sarkában a falba nyúló gödör volt, s a bejárattól balra, a szemközti falba üreget vájtak. A ház gödrét, annak felhagyása után szemétgödörnek használták, a betöltésből Árpád-kori edénytöredékek és állatcsontok kerültek elő. Az épület szerkezete korántsem általános Árpád-kori falvainkban. A bejárat nem a hosszabb oldalon van, mint általában az Alföld Árpád-kori falvaiban, hanem a kemence melletti rövidebb oldalon. E jelenség az újabb feltárások tanúsága szerint a Dunántúl északi részén s a Kisalföldön általános e korban, s feltehető, hogy az ilyen elrendezésű épületekben sejthetjük a későbbi északi magyar háztípus csíráját. 24 Még szokatlanabb a bejárat és a kemence mellett húzódó padka, amely ráadásul a tulajdonképpeni lakóház gödrén kívül esik. Feltűnő továbbá, hogy a két tetőtartó ágasfa nem a ház középső tengelye mentén helyezkedett el: az északnyugati falnál lévő cölöplyuk ugyan nagyjából a fal közepénél helyezkedik el, a szembenlévő azonban jóval távolabb van a bejárat melletti hosszanti faltól. Az épület tetőszerkezete nézetem szerint nyeregtetőként rekonstruálható, amely azonban a bejárati oldalon túlnyúlott a szelementartó ágasfán, s fedte a bejáratot, valamint a mellette húzódó padkát is. A bejárat fölött nyilvánvalóan megemelték a tető ezen oldalát, s bizonyára ezt szolgálta a bejárattól jobbra lévő oszlop is, amelynek gödrét a padkába mélyítették. Bizonyára a tető egyik szárnyának megemelésével magyarázható, hogy ezen az oldalon a szelementartó ágas nem a fal közepére, hanem a bejárattól távolabb került. Ily módon tehát a ház két részből állott: a kemencével ellátott tulajdonképpeni lakótérből és a délkeleti falhoz csatlakozó, magasabb „ereszéből. A feltárás alkalmával nem tapasztaltunk olyan jelenséget, ami a két rész elválasztására utalt volna, ennek lehetősége azonban nem zárható ki. A szintkülönbség ugyanis kétségkívül jól elhatárolta egymástól a két teret. A fedett bejárat és a hozzá csatlakozó zárteresz" tehát külön helyiségként értékelhető, s úgy vélem, a szóban forgó épület osztott lakóháznak tekinthető. (Mivel a ház gödrét csak a felszín alatt 60 cm-rel figyelhettük meg, így nyilvánvaló, hogy a fedett bejárat jóval hoszszabb volt. mint az az alaprajzon kivehető, s az sem lehetetlen, hogy ezen az oldalon az eresz a fal egész szélességében jóval hosszabban kihúzódott a padka megfigyelt körvonalánál.) A betöltésből előkerült leletanyag alapján a házat a 12. századra keltezhetjük. Úgy vélem, az épület rendeltetése élete folyamán változott: előbb lakóházként szolgált, majd felhagyása után tároló épületeknek használták. Erre utal, hogy a kemencét elbontották, s bizonyára ekkor vájták az északnyugati sarokba a nagyméretű gödröt is. 25 24. KOVALOVSZKI Júlia 1986, 62.; BALASSA M. Iván 1985, 64. - Bálint Csanád dolgozatában nyilvánvalóan elírás lehet, hogy a házak bejárata általában a rövidebb oldal egyik sarkánál volt." (BÁLINT Csanád 1985, 25.) 25. Az épület szokatlan formája miatt magam is sokáig kételkedtem valódi rendeltetésében. A feltárás után lakóháznak határoztam meg (FODOR István 1978, 664), későbben arra is gondoltam - a muhi épület példája nyomán (PARÁDI Nándor 1979, 58.) - hogy esetleg pince lehetett. (Id. 5. jegyzet).
