Cseri Miklós, Balassa M. Iván, Viga Gyula szerk.: Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében - A Miskolcon 1989. május 15-16-án megrendezett konferencia anyaga (Miskolc; Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Herman Ottó Múzeum, 1989)
Fodor István: Megjegyzések a középkori magyar lakóház fejlődéstörténetéhez
látszik az a fejlődéstörténeti elgondolás, amely szerint a 10-13. századi egyhelyiséges gödörházakból a 14. században egyszerre kialakulnak a többosztatú felszíni lakóépületek. 20 A népi lakáskultúra ilyen ugrásszerű, korszakos fejlődése nézetem szerint nehezen magyarázható még oly fontos gazdasági és társadalmi változásokkal sem. Ráadásul a magyar népi lakáskultúra történetének van két rendkívül gyenge láncszeme, méghozzá mindkettő kulcsfontosságú; a 10. és 14. század, a Kárpát-medencei magyar megtelepedés és az említett jelentős változás időszaka, mely korokból alig vannak régészeti adataink. Úgy vélem, hogy az említett fejlődéstörténeti kép megmerevedése kutatásunk komoly hiányossága lenne, s az egykori valóság árnyaltabb megközelítése lehet a megoldás. Ennek két útja lehetséges. Az egyik - amely ma már jellemzőnek mondható a legújabb vizsgálatokra - hogy a magyar házfejlődést a közép- és kelet-európai lakáskultúra egyetemes fejlődésével együttesen szemléljük, mivel egyrészt így válhatnak megközelíthetővé az előzmények, másrészt pedig nem kétséges, hogy az általános tendenciák kisebb-nagyobb mértékben nálunk is érvényesülnek. 21 A másik út talán az lehet, ha a megszokottól eltérő jelenségeket nem a szabályt erősítő kivételeknek tekintjük, hanem megkíséreljük azokat a fejlődési folyamat szempontjából értékelni. Ez utóbbi szempont által vezérelve az alábbiakban néhány olyan újabb adat értelmezését kísérlem meg, amelyek talán bizonyos tanulságokkal járhatnak a szóban forgó kérdésekben. 1. 1976 júniusában Tiszafüredtől keletre, a Majoros nevű határrészen, a tsz-major udvarán Garam Évával végeztünk leletmentést, amelynek során 2 Árpád-kori lakóház került elő. Mivel a területen korábban igen sok Árpád-kori objektum került napvilágra a bronzkori település, temetők és az avar temető feltárása során, amelyet 1965 és 1972 között Kovács Tibor és Garam Éva végzett, arra gyanakodtam, hogy nagy kiterjedésű Árpád-kori falu helyezkedik el a Majoros halom környékén. 22 Ez év szeptemberében a Tisza egykori morotvájának partján, a korábbi lelőhelytől északra végeztem szondázó ásatást a falutelepülés kiterjedésének meghatározására. 23 Egyéb telepjelenségek mellett újabb két lakóházra bukkantam, melyek közül itt csupán az egyiket mutatom be. A délkelet-északnyugati hossztengelyű földbe mélyített épület hossza 3,70 m, szélessége 3,40 m, letaposott padlója 150-155 cm-re mélyed a felszín alá (7. kép). A tetőszerkezetet két masszív ágasfa tartotta, amelyek gödre a két rövidebb falnál mintegy 50 cm-rel mélyebb a padlószintnél. A meneteles bejárat a délkeleti saroknál volt, mintegy 2,5 m hosszan volt megfigyelhető, szélessége másfél méter. A bejáratnak a padlóhoz csatlakozó részén sekély kerek gödör volt. Az agyagból épült kemence nyomait a bejárati oldal ellenkező sarkában figyeltük meg. Szájnyílása a bejárat felé nézett, előtte agyaggal kitapasztott hamusgödör volt. A kemence falát és boltozatát nem figyelhettük meg. A bejárat mellett a tetőtartó ágasfa gödrén kívül 70 cm 20. Ld. 1-4. j. 21. MÉRI István 1952.62-64.; 1964.;TÁLASI István 1979-80.440-452.; FODOR István 1977, 287-288.; 1977a. 65-86.; 1983. 22. KOVÁCS Tibor 1969. 23. FODOR István 1977b. Közöletlen.
