Cseri Miklós, Balassa M. Iván, Viga Gyula szerk.: Népi építészet a Kárpát-medence északkeleti térségében - A Miskolcon 1989. május 15-16-án megrendezett konferencia anyaga (Miskolc; Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Herman Ottó Múzeum, 1989)

Gunda Béla: A kulturális áramlat, a társadalom és az etnikum szerepe az Északkeleti-Kárpátok építkezésében

15. kép. Festett díszítésű lemák ház a Szabadtéri Múzeumban. Sanok. Lengyelország. Gunda B. felv. tere a csűrben. Néha előfordul, hogy a kévemennyiség sorrendjében végzik a cséplést. Tanulságos, hogy a melléképületek, mint kapcsolják vagy különítik el az egyes etnikumokat. A kárpáti ukránok főleg csak a földbe mélyített aszalókat használják. Ilyeneket közöl Szuchievicz W. után Moszyhski K. Az építmény szilvaaszalásra szolgál {Moszyhski 1929:225). Ez az aszaló ismeretes a kelet-szlovákiai ukránoknál {Sopoliga 1976:115. kép). Ólublótól Kassáig húzott vonaltól keletre szinte uralkodó jellegűek ezek az aszalók {Trejbal 1973:124-128). Az azonos zempléni, abaúji, borsodi, beregi, magyar, szlovák, ukrán, német aszalókról bővebb ismereteink vannak (16. kép, Gönyey 1939:135; Dobrossy 1969:522526). Ilyen építményben aszalják a szilvát pl. a komlóskai ukránok. Trejbál J. a földbe mélyített aszalókról azt mondja, hogy kicsinyített másai az ó-orosz gabonaszárítóknak {Trejbal 1973:177). Ezt a gondolatot semmiképpen sem szabad elvetnünk, főleg haTalve I. itt nem tárgyalt fejtegetéseire is gondolunk. Kemencés-lészás aszalóházak Kárpátukrajna területén nincsenek. Legalábbis azokat sem az irodalomból, sem ottani helyszíni kutatásaimból nem ismerem (Trejbal 1973:107-108; 1974:110-174; 1975:128-167). Nem lehetetlen azonban, hogy korábban, legalábbis a déli részeken a nemesi udvarházakban lehettek. A 16-17. századi oklevelekből (Rónaszék, Munkács) ilyenekre következtethetünk (Takáts 1932:37-40). Századunkban az aszalóházak Közép- és Nyugat-Szlovákiát jellemzik (17. kép), feltűnnek a zempléni