Sári Zsolt: Típusbútor , A falusi lakáskultúra 1945-1980 között (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

INTRODUCTION BEVEZETÉS The Hungarian Open Air Museum is the centre of research concerning folk architecture and interior furnishings. Since its foundation, the institution has struggled with the scientific problem of defining the time limit of research and presentation. According to our predecessors the folk architecture and peasant interior furnishings should be examined and displayed in exhibitions with the time-limit of the turn of the 20th century. Since then it was verified that despite the end of the period of traditional folk culture (determined in a classic sense) in the first half of the 1900s, we cannot give up the documentation of economic and social changes of the following periods and we should present them in the scope of exhibitions too. The development and building of an open air museum is never finished, thus the Skanzen in Szentendre has prepared a new strategy to expand the time, social and geographical limits of the museum's exhibitions. The ethnographic analysis of changes in recent decades is especially important. The latest research serves not only as the completion of the material protected in the museum nowadays, but helps us in documenting the changes in lifestyle and rural architecture in the present and recent past. It also makes it possible to understand the rules of surviving concerning traditional forms. In our exhibition, we present the transformation of peasant culture by the appearance and spread of utility furniture. A newer type of interior appears in rural homes; new models of lifestyle are reflected in the interiors. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum a magyar népi építészet és lakáskultúra kutatásának fellegvára. A Skanzen létrejötte óta küzd azzal a tudományos problémával, hogy hol van ezen kutatások bemutatásának időhatára . Elődeink úgy vélték, hogy a 20. század fordulójáig célszerű követni, és a kiállításainkban bemutatni a népi építészetet és a paraszti lakáskultúrát. Mára bebizonyosodott, hogy bár a hagyományos paraszti kultúra klasszikus értelemben vett korszaka az 1900-as évek első felében lezárult, nem mondhatunk le az azt követő korszakok gazdasági és társadalmi változásainak dokumentálásáról, és múzeumi kiállításokon történő bemutatásáról. Egy szabadtéri múzeum építését soha nem lehet befejezni, így a szentendrei Skanzen is új stratégiát dolgozott ki, hogy a múzeum kiállításainak időbeli, társadalmi és földrajzi határait kibővítse. Különösen nagy figyelmet szenteltünk a legutóbbi évtizedek változásainak néprajzi vizsgálatára. Az újabb gyűjtések nemcsak a mai múzeumban őrzött anyag kiegészítését szolgálják, hanem hozzásegítenek a közelmúlt és a jelenkor rurális építészeti és életmódbeli változásainak dokumentálásához, és lehetőséget teremtenek hagyományos formák továbbélési törvényszerűségeinek megértéséhez. Kiállításunkban a típusbútorok megjelenésével és elterjedésével mutatjuk be a paraszti társadalom átalakulását. Újfajta lakáskultúra jelenik meg a falusi otthonokban, és új életmód modellek tükröződnek a lakásbelsőkben is. 7