Sári Zsolt: Típusbútor , A falusi lakáskultúra 1945-1980 között (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

CHILDREN'S ROOM The individual children's room, the private realm is the measure of individualisation. Its appearance in Hungarian interiors is the result of a long process, which is not a necessarily economic and social problem. In case oi family growth, the house could be extended with the division of functions and with separation according to age and gender, which meant the further separation of the private sphere, also influenced by the creation of the children's room. The room was developed according to the children's age-group characteristics and their lifestyle, which was different from the adult world. Having its own type of furniture, pictures and toys it reflected the new bourgeois principles concerning the bringing up of children. From the 1900s, children's room are more and more frequent in bourgeois homes, this process began in the countryside only in the 1960s. At first, as a sort of status symbol the young could move in only when reaching the age of 18. The following generation uses it properly; however, all children live in one room. Later children are separated according to gender and finally the rule of "everyone needs their own room" becomes ideal. The prestige of children's room also changed; while previously there were rooms where children were forbidden to enter (e. g. the study), nowadays we can find "Do not enter" signs on the doors of children's rooms. GYEREKSZOBA Az önálló gyermekszoba, a „gyerek saját birodalma" az individualizálódás egyik fokmérője. Megjelenése a magyar lakáskultúrában egy hoszszú folyamat eredménye, amely nem feltétlenül csak gazdasági, társadalmi kérdés. A család gyarapodása esetén a lakás a funkciók szétválasztásával, nemek és korok szerinti elkülönítésével bővülhetett, amely a magánszféra további elszeparálását jelentette, amihez a gyerekszoba kialakítása is társulhatott. A gyermek a felnőttől eltérő életviteléhez, életkori sajátosságaihoz kialakított szoba saját típusú bútoraival, képeivel, játékaival a gyereknevelés új polgári elveit tükrözte. A polgári otthonokban az 1900-as évek elejétől egyre gyakoribb a gyerekszoba, falun ez a folyamat csak az 1960-as években indul meg. Eleinte a gyerekszobába mint egyfajta státuszszimbólumba csak a 18. születésnap után költözhet be a gyermek. Majd egy újabb generáció már rendeltetésének megfelelően használja, de valamennyi gyermek egy szobában, majd nemek szerint elkülönülve, végül a ,mindenkinek saját szoba"-elv válik ideállá. Változott a gyerekszoba presztízse is. Míg régebben a gyerekek elől voltak elzárva helyiségek, például a dolgozószoba, addig mára a gyerekszobák ajtaján találjuk a „Tilos a bemenet" feliratú táblákat. 29