Sári Zsolt: Típusbútor , A falusi lakáskultúra 1945-1980 között (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

A speciális konyhabútor kibontakozását a parasztház többsejtűvé válása, a konyhának a lakószobától való különválása tette lehetővé. Ezzel párhuzamosan a mindennapi élet központi tere lett a konyha. A mai értelemben vett konyhai berendezések, bútorok az 1940-es évektől váltak általánossá a íalusi háztartásokban. A lakószobák berendezésének egységesüléséhez hasonlóan a háztartási eszközök és bútorok cseréje hosszú, évtizedes folyamat volt. A konyha központi szerepe nem szorult háttérbe még az új építésű lakóházak esetében sem. Hiába sugallta a szocialista propaganda, hogy a konyha egy „sorvadásra ítélt helyiség", aminek szerepét a készételek, a közétkeztetés, a vendéglők és éttermek veszik át, a mindennapok nem igazolták ezt. The evolution of special kitchen furniture was made possible by the multi-cellular development of the house and the separation of the kitchen from the dwelling room. Parallel to this, the kitchen became the centre of everyday life. In rural households, kitchen furniture and facilities in the present sense became general from the 1940s. Both standardization, similar to the unification of dwelling room furnishings and the change of equipment and furniture were several-decade long processes. The central role of kitchen was not pushed into the background even in the case of newly constructed houses. The socialist propaganda suggested in vain that the kitchen was a place sentenced to extinction, whose role would be shifted to canned food, public catering, inns and restaurants; everyday life did not justify this view. 26