Sári Zsolt: Típusbútor , A falusi lakáskultúra 1945-1980 között (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

CHANGE IN LIFESTYLE ÉLETSTÍLUSVÁLTÁS SOCIAL BACKGROUND The lifestyle of traditional peasantry was based on agriculture and the connection to it. In the years after World War II the patterns of lifestyle, characteristic in the period between the world wars were strong; although following the communist takeover the way of life, models of consumption and norms of behaviour became proletarian, homogeneous and uniform, the determining differences between the lifestyle, manner ofliving and habits of inhabitants in town and villages remained. By the repartition of land after the war, the layer of middle-peasantry strengthened; however, the more and more aggressive and annihilating measures and actions were actually attempts for the elimination of peasant agriculture. The growing tax burdens, the economic, political, mental and physical breaking of the leading peasant layers - kulak lists, resettlements -, forced co-operatives made people leave peasant farming. The almost total co-operative foundation (final collectivization) in 1958-1961 practically almost dissolved the traditional forms of peasant farming. The establishment of the second farming - namely household farming - conserved some elements of peasant farming at a certain level, in different forms. Cooperative farming, the new ownership form did not permit the survival of the earlier lifestyle and resulted in cultural changes too. TÁRSADALMI HÁTTÉR A parasztság életmódjának alapját a mezőgazdaság, az ehhez való viszony jelentette. A II. világháborút követő években még erőteljesen éltek a két világháború közötti kor életmódmintái, majd a kommunista hatalomátvétel után mind az életmód, a fogyasztási minták, mind a viselkedési normák proletarizálódtak, homogenizálódtak, uniformizálódtak, de a falvakban és a városokban élők szokásai, életformái és életvitele közötti meghatározó különbségek fennmaradtak. A háború utáni földosztással még erősödött a közcpparaszti réteg, azonban a hatalom egyre erőszakosabb és ellehetetlenítő intézkedései, fellépései már a paraszti gazdálkodás felszámolására tett kísérletek voltak. Az egyre nagyobb adóterhek, a vezető paraszti rétegek gazdasági, politikai, pszichikai és fizikai megtörése -kuláklisták, kitelepítések-, a kényszerített szövetkezetesítés a paraszti gazdálkodás elhagyására késztette az embereket. Az 1958-61-es szinte végső kollektivizálás pedig gyakorlatilag majdnem teljesen megszüntette a paraszti gazdálkodás hagyományos formáját. A második gazdaság létrejötte -a háztáji- bizonyos szinten, különböző formákban konzerválta a paraszti gazdálkodás egyes elemeit. A szövetkezeti gazdálkodás, az új tulajdoni forma azonban nem engedte a korábbi életvitel fenntartását, és kulturális változásokat is okozott. 11