Vargyas Gábor: Istenek, ősök és sámánok (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
AZ AGRÁRCIKLUS ÉS RÍTUSAI A hagyományos brú vallásnak nagyban-egészben három nagy tartománya van, amelynek mindegyike a mindennapi lét egy-egy szféráját fogja át. Az első az önellátó földművelés, illetve az azt kísérő éves mezőgazdasági rítusok. A „szárazrizs'-termesztés technikai szempontból annyit jelent, hogy a dzsungelt bozótvágó késsel vagy baltával kiirtják, majd száradni hagyják. Ezután következik az irtásföldek felégetése és megtisztítása, valamint az ásóbottal végzett vetés, amit többszöri gyomlálás és az őrzőkunyhó építése követ. Az aratás - ami egyben „cséplés" is, mert a kalászokat egyáltalán nem vágják le, hanem a magvakat úgy nyerik ki belőlük, hogy puszta kezüket végighúzzák rajtuk - egyedülállóan archaikus betakarítási mód. Mivel a brúknál a trágyázás ismeretlen, a következő évben a mezőgazdasági ciklust az erdő egy másik pontján ismétlik meg („talajváltás"). Mindezek a technikai folyamatok az „őshonosságra" illetve a föld tulajdonlására vonatkozó meghatározott képzetekkel járnak együtt, amelyek a földműveléshez kapcsolódó rítusok elvégzését is szabályozzák. A brúk számára a mezőgazdasági ciklus lényege vallásos szempontból az, hogy a rizs sokkal több, mint puszta növény vagy táplálék, emberhez hasonló élőlény, amelynek „lelke" - vagy egy öregasszony („nagymama") képében elképzelt istensége, yiang Abon, benne él a növényben. Felfogásuk szerint a mezőgazdasági év során yiang Abon „elhagyja" a lakóházat és „kiköltözik" az irtásföldre, ahonnan csak aratás után, az utolsó betakarított kalászok képében tér haza. A rítusok döntő többsége ezt a szimbolikus ciklust eleveníti meg: a kezdetén a vetőmagot „felébresztik", ez után yiang Abon „kimegy" az irtásföldre, ahol miniatűr szimbolikus kunyhót építenek a számára. Itt tölti az év nagy részét és minden egyes rizsszálban vagy kalászban jelen van, megnyilvánul. Innen a mezőgazdasági ciklus egészét szabályozó, illetve keretek köré határoló számtalan előírás és tabu, amelyek nemcsak a szükséges rítusokat, hanem egyben a megkívánt technológiát is előírják a vetéstől az aratásig. A hagyományos brú irtásföldi ciklus tehát egy összetett egész, amelyben minden egyes technológiai fázishoz megfelelő rítusok járulnak, s amelyben mindkettő kölcsönösen feltételezi a másikat. THE AGRICULTURAL CYCLE AND ITS RITES Broadly speaking, there are three great domains in traditional Bru religion, all of them related to different spheres of everyday existence. The first is subsistence agriculture and the ritual cycle accompanying it. From a technical point of view, dry rice cultivation means clearing a part of the jungle with a bushhook or an axe. The swidden is left then to dry for a few weeks. This is followed by burning and clearing the fields. Sowing is done with the help of digging sticks. The next phases are construction of the guardian hut and repeated weeding. The agricultural cycle is closed by harvesting with a unique, archaic method: the harvesters pass their bare hands over each ear of rice - harvesting and „threshing" being made thus in one and the same phase. Since manuring is unknown to the Bru, the cycle is repeated the following year in an other parcel of the forest. All these technical processes are tied up with notions of „native-ness" and ownership of the land that define accomplishment of the agricultural rites, too. According to the Bru, the essence of the subsistence cycle from a religious point of view is that dry rice is more than a simple plant or a food. It is a living being whose „soul" or divinity, yiang Abon, imagined as an old lady („grandmother"), lives in the plant. During the agricultural year yiang Abon is thought to leave the house and to establish herself in the swidden from where she only returns after harvest, with the last ears of corn collected. Most of the agricultural ceremonies recreate this symbolic cycle: first the seed-corn is „awakened", then yiang Abon departs to the swidden where a miniature hut is built for her. She spends the whole season there and is manifested in each riceplant and stalk; hence the numerous prescriptions and taboos surrounding the whole cycle defining not only the appropriate rituals but also the proper technologies from sowing to harvesting. The Bru agricultural cycle is thus an intricate complex where each technological phase is preceded or accompanied by an appropriate ritual. 12
