Vass Erika: Erdély virágai. Egy kutatás pillanatképei 2006-2011. Kiállítási katalógusok 3. (Szentendre, 2011)

UDVARHELYSZÉKI TANYA „Földjük köves padmaly, amiben a zab is véknyán terem, a mitologikus székely őshegységre terjedő erdőikből élnek. Tisztán áfából. Aki járatos, tudja, nincs verejtékesebb kenyér annál. A mostoha természet ajándékainak pótlására viszont juttatott nekik valamit a kegyes sors: még a székelyek közül is kirívó csalafinta «fogalmat», meg gondolat és lelkiviláguk ékesítésére himes drága kedélyt." Széfeddin Sef A sajátos hegyvidéki állattartás következtében Erdély több vidékére jellemző a magashegyi tanyásodás. A falubeliek eleinte kijártak a településtől távol eső legelőkre, majd fokozatosan a lakóhelyük is áttevődött ezekre a falutól távol eső egyéni gazdaságokba. Ezek közül kiemelkedik Székelyvarság: a hegyi szórványtelepülést oroszhegyiek hozták létre, majd 1907ben vált önálló községgé. A Múzeumban egy boronafalú tanyát mutatunk be, melynek székely ezermester gazdája zsindelyt készít. Terepmunkánk során az épületek gyors modernizációját figyeltük meg: az 1990-es években megjelent a parabola-antenna, napjainkban pedig a korábbi faablakokat műanyag ablakokra cserélik. Az eredeti állapotukban megmaradt épületeket gyakran nyaralóként hasznosítják. 39